Emlékeztek? Szántódpusztán, egy öreg cigányasszonytól tanultam meg palacsintát sütni 14 évesen, és úgy gondoltam, palacsintasütésben verhetetlen vagyok (meg persze Betti). De ma a papa rám cáfolt, mert olyan palacsintát rittyentet, hogy üresen elfogyott a fele, a másik fele meg csak azért nem, mert a papa tettlegességet ígért, ha legközelebb csak a palacsinta közelében meglát... Ilyen szigorú is tud a papa lenni :) Én a palacsintát amúgy érzésre csinálom, azaz veszek 1 kg lisztet, 2-3 tojást, kicsi tejet, kicsi cukrot, és szódát. És nem verem robotgéppel vagy habverővel a tésztát, hanem kikavarom. És teszek bele olajat, hogy a sütésnél már ne kelljen. De ezt is idén kísérleteztem ki magamnak. És én nem teszek bele sütőport, de sót igen. Szóval az enyém más, és mindent érzésre adagolok. De a papáé azért a legtutibb....

Habverővel csomómentesre eldolgozzuk a tésztát (azaz először a száraz hozzávalókhoz a folyadék kb. felét adjuk, elkeverjük csomómentesre, és csak utána jön a folyadék másik fele), és annyi vizet teszünk hozzá, hogy kicsit sűrűbb, de folyékony tésztát kapjunk. Olajon kisütjük. Kakaó, lekvár, túró stb. - kinek ízlése szerint :)

Ui. apai nagyanyám gutaütést kapott volna, ha meglátja, hogy a papa 3 tojást tesz a palacsintába - ő egy darab tojásból kis zsírral csinált ugyanennyit vas palacsinta sütőben. Olyan vékony volt, mint semmi más. És az íze.... Verhetetlen. Azért a háborús öregek tudtak főzni, na :) Mégha úrilányok voltak is, és apácák nevelték őket :)