Amikor elkészült a szuper könnyű, habos-babos fánkom szombat délután, és mindenki - a dédi is.... - áhítattal ették, csak annyit lehetett tőlem ugrándozás közben hallani, hogy MEGCSINÁLTAM, MEGCSINÁLTAM, és KÖNNYŰ és FINOM!! Ám amikor szerdán kitaláltam, hogy anyósomék szombati érkezéséhez - amihez anyósom szolgáltatta a jókai bablevest - jópofaság lenne fánkot sütni, nem voltam tudatában, mire vállalkoztam... Aztán még aznap este felhívtam anyát, hogy diktálja le a receptjét, mert az ő fánkjánál még nem ettem finomabbat - de a papa vette fel, és anya instrukciói szerint kikereste anya szakácskönyvéből a receptet, ami első hallásra nekem inkább Heston Blumenthal szuper molekuláris receptjének tűnt, mint a mama által általában ripsz-ropsz összerakott fánknak, de ugyebár ha a mama meg tudja csinálni, akkor én is (mert egóm az van ám :)). Aztán persze ma, amikor már sokadjára büszkén meséltem el őseimnek a remekem történetét (mert rögtön felhívtam őket telefonon, ahogy kisült az első....) a mama felvilágosított, hogy a papa egy másik receptet adott meg nekem, ami igaz, hogy benne van a könyvében, de ő azt nem használja, mert ő nem tesz bele tojást, meg vajat stb. stb. Csak a szememen lévő rózsaszín köd mentette meg a papát... :) 

A fenti összevalókat összekeverjük egy fakanállal egy magas falú tálban, és hagyjuk meleg helyen (én spec ráraktam a radiátorra), hogy az élesztő jól megdolgozza a kulimászt. Kb. 20-25 perc.

Egy magas falú tálban a tojásokat a vajjal és a cukorral habosra verjük - legnagyobb fokozaton min. 5 perc. Amint kész, belerakjuk a kovászt, és a többi tésztába valót, majd szárat cserélünk a robot gépben, és a dagasztó fejjel addig dagasztjuk, amíg fényes és hólyagos lesz a tészta - legnagyobb fokozaton kb. 10 perc. A tetejére lisztet szórunk, és letakarjuk konyharuhával - meleg helyen pihenni hagyjuk, hogy kb. 2-3x-ra keljen - min. 1.5 óra. És itt álljunk meg egy pillanatra: amikor megkelt a tésztám, és hozzáértem, az állaga olyan volt, mintha sok-sok pókhálót fogtam volna össze: könnyű és légies tésztát kaptam, öröm volt hozzáérni. Kivettem a tálból, és kézzel lisztezett táblán ujjnyi vastagra húztam kézzel. Igen, húztam, nem nyújtottam, mert apósom anyukája, aki a jelen lévő idősebb generáció szerint szintén nagy fánkkirálynő volt mondta, hogy a fánknak valót mindig kézzel kell húzni (mint a lángost pl.). Amint meglettem, egy 5cm-es lisztes szaggatóval kiszaggattam a tésztát (itt már Kornél is segített, mert már a dunnányi tészta látványa elég volt neki ahhoz, hogy ne lehessen kitessékelni a konyhából :)), egyenként egy (összesen három) tálcán zsírpapírra tettem őket, megint letakartam konyha ruhával, és újabb 30 percet hagytam őket kelni. A szaggatás után kimaradt nem sok tésztából (mert ügyesen szaggattam) individualista formákat alkottam. Aztán egy nagyobb serpenyőbe jó sok olajat melegítettem - annyi kellett bele, hogy a majdani fánkok jól tudjanak úszni benne -,  amint felmelegedett az olaj lejjebb vettem a gázt, és anyósom hathatós asszisztálása mellett lassú tűzön sütni kezdtük a fánkokat. Vigyázz, mert még így is gyorsan kisül, mi is állítgattuk állandóan a nagyon lassú és a kicsit lassú tűz között! És mi nem fedtük le fedővel. Figyeljünk arra, hogy mielőtt az olajba tesszük a kiszaggatott fánkokat, kicsit húzgáljuk meg őket hogy mélyedés keletkezzen a belsejükbe (ide kerül majd a lekvár, de mint olvastam itt, ennek is van (mint mindennek ma már) szexhez kapcsolható jelentése... no comment.... ;)). Ne tömjük tele a serpenyőt tésztával, mert még sülés közben is dagadnak egy kicsit, és rosszul jövünk ki belőle. Papírtörlőre szedjük a kész fánkokat, hogy lecsöpögjön róluk az olaj. Dóra mazsolás-vaníliás barack lekvárjával és porcukorral ettük meg még aznap este az összeset. Én nem tudtam betelni magamtól meg persze a könnyű fánkomtól, önelégült fejjel jártam-keltem, mert fánkot sütni könnyű, és bazi nagy sikerélményt ad :) Ja igen, langyosan az igazi, mert ahogy hűl, úgy esik össze, de az estére megmaradt utolsó két kis szottyadt darabnak reggelre is lába kélt.... És apósom megjegyezte, hogy náluk tenyérnyi fánkok készültek anno, úgyhogy a következő majd ekkora lesz.

És ha még érdekel valakit, egy kis kultúrtörténet:  azért szalagos, mert az olaj magasságáig ahogy sül a fánk, szalag alakul ki rajta, és a karikagyűrűt jelképezte. A farsang nálunk a párkeresés időszaka volt, és ha egy fiú meg egy lány kettétört egy fánkot, azok tutira házasodtak. Azt tartják, hogy magát a fánkot egy német pékné találta fel, aki a férje halála után nem bírta egyedül a megnövekedett munkát, és a türelmetlen vevők közé akart dobni egy darabka kelt tésztát, ami aztán az olajban landolt, és így sült ki az első fánk. Aztán persze mondják azt is, hogy Olaszországból való és Mátyás korában került Magyarországra Beatrix által.  Minden népnek van saját fánkja - pl. a donut is ilyen, amit ugye lehet csokiba mártani, meg aztán színes izékbe vagy dióba, mogyoróba. Mi kicsinek sokat ettünk anya csöröge fánkjából is - majd egyszer azt is megsütöm-, ami azért csöröge, mert ha megszárad (ami elég hamar bekövetkezik nála), csörgő hangot hallatnak a fánkok a fém tálban... 

És végül a gyereklelkű felnőtteknek - meg a gyerekeiknek - egy jó kis Gazdag Erzsi féle farsangi vers (mert jó féle fánkosat nem találtam, mármint nekem nem tetszettek....)