Mint már korábban írtam elkészült a savanyú káposztánk. A rakott krumpli egy hagyományos semmi extra párosítás a káposztával. Jellemzően ősszel, télen szoktuk főzni, az első adagot nagyjából akkor, amikor az új borunk elkészül. Van egy családias hangulata ennek a kajának, meleg, füstölt illatok, a friss bor íze. Az igazi jó rakott krumplinak stílusa van. Egy barátnőm igazi budai úrilány, aki ma már úrinő korba lépett, a szó szoros és átvitt értelmében, az ő konyhájukra nem jellemző ez az étel. Valamilyen furcsa módon neki egyedül a családban paraszti gyomra van, imádja, a zsíros kenyeret, a disznósajtot, hurkát, kolbászt, ehhez képest balerina vékonyságú nőszemély. Anyukám is kitűnő rakott krumplit csinál, de ez a lány verhetetlen ebben a műfajban. A hozzávalókat különös műgonddal válogatja, a bejáratott zöldséges, hentes, házi tejföl, szóval, ahogy az elő van írva. Ha nem találta meg az általa megfelelőnek tartott alapanyagot, hozzá sem fogott az ételhez. Ahogy ő hámozza, a főtt krumplit nem hámozza úgy senki. Azok a finom, kidolgozott mozdulatok, most is látom magam előtt, közben elegánsan kortyolt egyet kedvenc vörösborából, majd folytatja a főzést. Nagyon régen találkoztam vele, azt hiszem itt az ideje:) Ennyi „Proust” után, íme a recept:

A tojást, a krumplit meg-főzzük, kihűtjük, karikára vágjuk. A tepsiben egymásra rétegezzük a krumplit, a tojást, kolbászt, meglocsoljuk tejföl/kefir keverékével. Addig folytatjuk, amíg tartanak a hozzávalók, krumpli legyen a záró réteg, és bőven gazdagon locsoljuk meg tejföllel. Friss házi céklával, savanyú káposztával fenséges.

Ui. Speciel mi sima mezei lecsókolbásszal vagy virslivel is szoktuk csinálni, és semmi baj nincs vele :) és mi ki szoktuk vajazni a jénait pakolás előtt. Ja, és csak ennél a kajánál követem el a vétkek-vétkét, és a tejfölbe teszek egy kis vegetát... Mea culpa.... :) A.