Dió Bisztró

Hétvégén anyukám bablevesét élvezhettem. Amikor hazamegyek, mindig megkérdezi, mit főzzön? Általában nincs kívánságom, de amikor útközben eszembe jut, milyen éhes vagyok, mert az úton valahogy mindig megéhezem:) telepatikus úton ki szokta találni az éppen aktuális menüt. Most sem volt ez másképpen. Fehér gyöngybabból főzött leveset, zabtésztával, rakott krumplit és banános felfújtat  készített kuglóf formában; minden isteni volt!  A bableves nem egy „truváj”, ha minden részletében jó, akkor az nagyon jó. A bab nálunk alap kaja, gyerekkoromban saját magunk termesztettük. Ültettük, kapáltuk kihúzgáltuk, szárítottuk, rostáltuk. Maradt egy kemény élményem babszedésből, amikor késtünk a felszedéssel, kinyíltak a hüvelyek és szemenként, térden csúszva (vezeklés gyanánt, vagy meditációs gyakorlatként, akkoriban még nem is ismertem ezt a szót) szedtük a szemeket az egész ültetvényről. A gyöngybab a babok közül szerintem a legfinomabb, kitűnő salátának és levesnek is. Van egy édeskés utóíze, úgy puha, hogy roppanós, szóval nagyon jó. Anya kapott nagyon jó kis húsos füstölt oldalast, lefejtette a csontról apró kockákra vágta. A répával együtt tette fel főni, majd 10-15 perc után jött a karalábé, fehérrépa. A babot beáztatta, ez a fajta hamar megfő, tehát a főzés végén tette a levesbe. Közben leveskockával, sóval, szemes borssal ízesítette, egy vékony rántást tett a levesbe, megszórta a rántást egy kis aprított petrezselyemmel és készen is volt.  Közben kifőztük a tésztát, ez a fajta különösen jól passzol ehhez a leveshez. A mennyiségekről nem tudok pontos infót adni, az anyák ritkán használnak mérleget főzés közben, csak úgy érzésre, kóstolni kell és akkor minden jó!