Olvasgattam a blogokat, és látom, hogy a paradicsomtermés idén nem volt az igazi: rengeteg helyen vagy a tőkén még éretlenül lerohadt, vagy - mint anyuéknál is - egyszerűen zölden maradt a paradicsom. Nekünk eredetileg nagyra törő terveink voltak anyuék paradicsomával mivel rengeted koktélparadicsom termett náluk az idén, kölcsön is kértem a tesóm aszalóját, és paradicsomot akartunk aszalni, Kb. két adag el is készült (meg egy adag meggy, de az azonnal elfogyott), és gondoltunk, télre ideális lenne így eltenni többet is. Hát, az időjárás keresztbe húzta a számításainkat. Receptet rengeteget találtam a neten, de végül a papa javaslatánál maradtunk nem csak azért, mert az volt a legegyszerűbb, hanem mert igaza volt: amikor fel akarom használni, még mindig ízesíthetem, amivel csak akarom.
Szóval a recept - 3 kis üveg lesz belőle
Kb. 1 kg zöld paradicsom szőröstől bőröstől megmosva, lecsumázva, félbe vágva
0,5 kg barna cukor (Aldis)
fél zacskó befőző szőlőcukor (ami megmaradt még a lekvárfőzésből)
2 csipet friss, reszelt gyömbér
2 csipet durva só (Lidles)2 csavarintás bors
Felraktam a cukrot egy szuper tiszta lábasba karamellizálódni (a régi szakácskönyvek mindig kitérnek arra, hogy minden nagyon-nagyon tiszta legyen, amivel-ahol befőzünk, illetve hogy csak egészséges alapanyagot használjunk (mert az ütődöttet ugyebár a pálinkába tették - amikor mi kicsik voltunk, a nagyi mindig karamelles cukrot szopogattatott velünk, és karamellás tejet ittunk reggelire (ez az én időmben zacskós verzióban is kapható volt)). Amikor a cukor felolvadt, rádobtam a félbevágott paradicsomot, a sót, a szőlőcukrot és a gyömbért, és kezdődött a kevergetés. Figyelem! Nem kell külön vizet adni hozzá, mert ahogy összeér a cukor a paradicsommal, a paradicsom rengeteg levet fog ereszteni, csak győzzük kivárni, míg elfő. Ne lepődjetek meg, a cukor kicsit megkeményedik a hideg paradicsomtól, de visszaolvad hamar! Szóval rotyogott, amikor már nagyon rotyogott, takarékra tettem, és rotyogott tovább. Néha belekavartam, de nagyjából elvolt magában. Kb. a harmadik óra végén meguntuk, belenyomtuk a botmixert, összeaprítottuk (itt nem rusztikusra, hanem kifejezetten pépesre aprítottam nemcsak a magok, hanem az állaga miatt is), aztán még egyszer összerotyogott a lábasban (itt már köpködött is), és forró, kifőzött üvegekbe tettük őket (a tető alá még celofánt), fejre állítva min. 3 napig szárazan dunsztoltuk. Még aznap a maradékot levittem Sacinak kóstolásra, aki általában teszteli a lekvárjaimat- nem tudták kitalálni, miből készült a lekvár.... Az íze finom lett, jó édes, a gyömbértől egy picit pikáns. Mindenfajta natúr hús mellé felmelegítve "mellékletnek", mártogatósnak jó szívvel ajánlom! Továbbfűszerezhető borssal, bazsalikommal, kakukkfűvel, fahéjjal, szegfűszeggel - kinek ízlése szerint.
Ui. Tegnap vettem ki őket a dunsztból: gyönyörűek lettek :)
