Kiveszem a hűtőből a tésztát, kitekerem, megszórom a kakaóval, visszatekerem. No para, ha nem sikerül elsőre rendesen feltekerni a tésztát, majd megjön a rutin. Hagyom egy kicsit pihenni a tekercset, hogy szikkadjon a tészta a kakaóval, és amikor felvágom, ne hulljon ki a kakaó. Kb. 5 perc után kb. ujjnyi vastagságúra vágom a tésztát és a kés lapjával teszem rá a sütőpapíros tepsire (ezt is azért, hogy minél több kakaó maradjon a csigában). Megkenem a tetejüket a tojásos cukorral, és előmelegített, légkeveréses 175C fokos sütőben kb. 18 perc alatt készre sütöm a kicsikéket. A második adag kb. 15 perc alatt lesz kész, mert egy tuti nem elég még a mi alapjáraton három tagú háztartásunkban sem, nemhogy még vendégekkel együtt. Tojás helyett lehet cukros vizet is használni, de a fiúk megfigyelése szerint akkor nem lesz sokáig puha, azaz hamarabb megkeményedik. Csak tudnám, mikor tudták ezt így megfigyelni, amikor általában a sütés végétől számított fél órán belül elfogy az összes?!

Ui. Amikor Kornél kb. 4 hetes volt, és jöttek a fiúk gyereknézőbe, ez a ripsz-ropsz kis süti osztatlan csodálatot váltott ki belőlük – ÉN a szuperanya, ÉN a szupernő… Hihi :) Ja igen, ha ez a süti gyerekzsúrra készül, és tejallergiások is vannak a kicsik között, Neskakaó helyett sima kakaós porcukor a töltelék.

Ui. 2. Mónika nevű olvasónk javaslatára a nyers tésztát megkentem vajjal (kicsit kézzel meg kellett olvasztanom, a legjobb, ha kicsit kint marad a pulton mielőtt felkenjük), rá a neskakaót, a többit ld. fenn - nagyon finom és puha csigákat kaptam, azt hittem, a fogyasztási sebesség nem növelhető, de megtörtént :) Köszi az ötletért!