A városban eljött az ősz, és ezzel a borfesztiválok ideje. A társaság miatt, na meg persze a hangulat miatt szeretünk fesztiválra járni. Finom borok, kiváló sajtok, jó zene. A Borfesztiválnak vannak kísérő rendezvényei, ilyen a Boregyetem. A 2 napos kurzusra bortermelőket, kicsiket és nagyokat, hazaiakat és külföldieket hívtak meg előadni, akik bemutatják az új fejlesztéseket, beszámolnak a külhoni piacokon elért eredményekről stb. Ebben az évben a Törley borászat főborászának hallhattuk az előadását, őszintén, színesen, számolt be az elmúlt időszak eredményeiről.
Olyan borokat kóstoltatott, amelyeket a hazai piacon nem kaphatóak, Nagy Britanniában, Svédországban, Kanadában értékesítik a termékeket. A bortrend a nagyvilágban egyre inkább a könnyű, gyümölcsös borok irányába mozdul el, ahol ár érték arány a hétköznapi ember számára is elérhetővé teszi a bort, alternatív választást kínálva a fogyasztóknak más italokkal szemben. Elmondta, milyen, apró, és milyen nagy dolgokon múlik a siker. A Chapel Hill elnevezésű Chardonnay-t kóstolhattuk. Ez a bor a Balaton felvidékről származik, a tudatos márkaépítés terméke az 1980 –as évektől indulva, mára nagy sikert hozva az alkotóknak. Nagyon rendben volt. Gyümölcsös illat, szikrázó fények, ez volt az egyik kedvencem.
Dúzsi Mester volt a következő előadó. Nem hallottam még élő szóban, előadni, élmény volt. Szerettük őt és a rose-it már mielőtt személyesen ismertük volna, de így, miután láttuk is őt, már tudatos rajongók lettünk: tudjuk, miért szeretjük. Egy elkötelezett, realistán romantikus filantróp, lokálpatrióta, aki a borain keresztül nyilvánul meg. Mindent szerettem, amit bemutatott, a Kadarkából, a Cabernet Sauvignonból, a Merlotból készült, szóval a lyukas, a kerek, bármilyen rose-t. A csúcs élmény a Cabernet Sauvignon rose volt, a málnás, szedres illatokkal, a telt ízeivel hmmm…most akarom még!!!! Nem értek igazán a borokhoz, mint az kiderült, de a jó ízeket meg tudom különböztetni a nem jótól. Ezen az estén nem voltak nem jó ízek. A legkevésbé a Siller Cuvée ízlett, mint siller bor. Ez egy régi új technológia, ami most kezd visszatérni a köztudatba. Nem jelent mást, mint vörös héjú szőlőből fehér bor technológiájával készült bor; van benne potenciál az nem kérdés, de most voltak jobb ízek.
Az est záró akkordja a borok sajtok párosítása, és kóóóóóstoló volt. Az előadó gasztrofilozófus, megfőzte a társaságot, vicces volt, tudta miről beszél, tapasztalt volt, na meg elhivatott a végtelenségig. Igazán élvezetes előadást tartott. A "Tihanyi" támogatta a bemutatót, így az ő sajtjaikon keresztül mutatta be a sajt-bor párosítást elsősorban azért, hogy megmutassa: a sajt nem csak, sőt egyre kevésbé vörös borral passzol. Új terméket is bemutattak, finom volt. A legérdekesebb párosítás a Vida borászat kékfrankosa és Chamues sajt volt, a másik a Royal borászat 5 puttyonyos kék címkés aszúja és a Saint Agur sajt, itt az édes aszú és a kék sajt ízei
találkoztak. Első hallásra bizarrnak tűnik, de próbáljuk ki! EXTRA csupa nagy betűvel. Jó társaság, jó bor, sajt, jó zene…. szóval szép az élet, még akkor is, ha itt van az ősz van, itt van újra...
