Nálunk már nem annyira fogy a bejgli - ma 37 éve eszem minden nap, és igaz, hogy évente csak kétszer (mert nálunk novemberben egy idő óta a mama próbabejgli-sütést csinál, tuti ami sicher alapon), de ma valahogy már nem hoz annyira lázba. Ráadásul régen a mákoshoz oda sem szagoltam, most meg inkább az ízlik, a diósat hanyagolom. Anya hagyományos zsíros tésztás bejglit süt, Dóra anyukája inkább kalácsosat, Kati nénié a kettő között van. Anyáéból kijön a töltelék - Isa szerint nem is érti, anyukám minek strapálja magát, tegyen oda 1-1 kg tölteléket, oszt' annyi, mert a mama nagyon vékonyra hagyja a tésztát (kb.  fél cm), és rengeteg tölteléket (kb. 1,5 cm) rak bele. Anyósomé decens, kicsi, formás, kezelhető, Dóri anyukájáé meg szerintem almásan sokkal finomabb. Szóval nem egyszerű az élet bejgli fronton. És ugye én idén már ettem próbabejglit, és valahogy nem ácsingózom utána megint (itt http://diobisztro.blog.hu/2010/12/07/aranyheti_menusor_es_bonusz_gesztenyes_kocka láthattátok is, hogy csak 2-2 kis decens bejglivel számoltunk annyi rengeteg (min. 7) emberre), ezért elkezdtem alternatívákat keresni. Az első ez volt, amit a Stahl téli számában találtam: egyszerű, és jópofa. Kisebb logisztikai problémám adódott, mert az egyik zacskó dióm, meg a mákom is leavasodott a hűtőben, így a szupertartalék diómból csináltam diósat, de az eredmény így is finom lett. A mákoshoz az ízesítőket, illetve a tejet le kell felezni (a mennyiséget), és a 7,5 dkg mákot fél liter tejjel kell leforrázni. A többi ugyanaz.

A diót - mert lusta vagyok, és a rest kétszer fárad - kávédarálón ledaráltam, és minden bajom volt.... Legközelebb előveszem a cuttert... 4 ek tejet felmelegítettem a mikróban, a gyümölcsöket késsel apró darabokra vágtam, kikapartam a magocskákat, és mindent összekavartam. Hagytam magam kísérteni, és tettem még hozzá tejet (mármint a 4 ek helyett 6ot tettem bele), de nem kellett volna, mert felbugyog sütés közben, kifolyik a szélére, és nem adja ki olyan szépen a kosárka formát majd. Fogtam egy 8 cm-es kör alakú kiszúrót, és a cakkos végével 12 db kört szúrtam ki a tésztából, amiket egyenként beletettem a kivajazott muffin-sütőmbe, és kosárka formára igazítottam benne, majd rákanalaztam a tölteléket - kiskanalat használj, mert a nagykanállal eladagolhatod magad, mint én tettem, és az utolsó kettőre már a többiből kellett összelopkodnom a tölteléket. A maradék tésztából tehetünk a kosárkákra mintát, illetve félbevágott diót díszítésként. A tésztát tojásfehérjével kenjük meg ha teszünk a tetejére (én tejjel kentem, és fehér maradt). Előmelegített  180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöttem őket. Mivel a töltelék nálam kibugyogott, ezért még melegen késsel körbevágtam a kosárkákat, megvártam míg meghűlt, és utána szedtem ki őket a formából. Tegnap az utolsót el mertem venni István tányérjáról. Azóta nem beszél velem.... :)