Múltkor a játszótéren Ida néni leugrott hozzánk egy zacskó szuper bió (értsd: nem permetezett, kisé kukacos) körtével. Kornél szereti a körtét, de azért ez túl nagy falat lett volna neki egyedül, így úgy döntöttem, lekvár lesz belőle, úgyis maradt pár gyümölcsös csatosüvegem. Mi nem vagyunk egy kis darab, diétázós család, de én az igazat megvallva a lekvár (meg a friss eper) ízét jobban szeretem szőlőcukorral, mint cukorral, ezért a lekvárfőzéshez általában nem cukrot használok.
Hozzávalók
Kb 1,5kg leves körte
0,5kg szőlőcukor
3:1 dzsemfix
2kk fahéj
2 db szegfűszeg
A körtét tévénézés közben megpucoltam, kivágtam a magját, felkockáztam. Vettem egy mély fazekat, feltettem a tűzre, és beledobáltam a körtét. Elég hamar levet engedett, ekkor belekavartam a szőlőcukrot és a dzsemfixet. Kavargattam sűrűn, majd eszembe jutott, hogy milyen finom lenne a lekvárba egy kis fahéj, meg szegfűszeg, ezért belezuttyantottam őket is a lekvárba. Aztán nekiestem a botmixerrel - kissé darabosra mixeltem a szegfűszeg nélkül. Kevertem, amíg nekem tetsző sűrűségű nem lett - azaz eltértem a dzsemfix leírásától, de általában én tovább főzőm (min. 30 percig). Fogtam a mosogatógépből kivett még meleg üvegeket, belekanalaztam a lekvárokat, raktam a tetejükre celofánt, és rázártam a tetejét. Fejjel lefelé állítva törülközővel és konyharuhával kibélelt dobozba tettem őket két napra (anyáék rutinosan hűtőtáskában dunsztolnak). Kimaradt egy kis adag, levittem a játszóra, és másodpercek alatt elfogyott. Magában...
