Sosem gondoltam volna, hogy anyósom és köztem van olyan területe az étkezésnek, amiben kibékíthetetlen ellentét lesz közöttünk; úgy tűnik, a körözött az lett. Nem egyszerűen kicsit másképp készítjük és szeretjük a körözöttet, hanem egyszerűen nem ízlik a másiké. Még az elején fikáztam Áront, hogy még csak nem is hajlandó megkóstolni az én verziómat, és mondtam anyósomnak, hogy remélem, Kornél legalább esélyt ad majd olyan ízeknek is, ami nem megszokott számára (az apja is olyan volt, mint Áron - mára 10 év után már nem ennyire merev, bár még enne hova fejlődnie) - de amikor belenyaltam anyósom körözöttjébe, hááááát, minden bajom volt... Azon felül, hogy én a köménymagot csak nagyon körbehatárolt területen szeretem (cékla, tojásleves, gulyás, és nagyjából ennyi), anyósom körözöttje nekem nagyon erős és tömény volt. Az enyém lányabb, és az ízei sem ennyire intenzívek.
Anyósom receptje:
10dkg juhtúró vagy brinza
10dkg vaj vagy margarin
1 kis fej hagyma lereszelve
1 kk piros paprika
1/2 mokkás kanál őrölt kömény
1 kk mustár
Az összetevőket fakanállal habosra keverte, és friss kenyéren, vékonyan kenve paprikával tálalta.
Az én receptem:
10dkg juhtúró vagy brinza
12,5dkg tehéntúró1 kis doboz tejföl
2 újhagyma apróra vágva
1 mokkás kanál piros paprika
1 mokkás kanál fehér bors
1 mokkás kanál só
5dkg vaj
Az összetevőket villával kicsit összetörtem és kikevertem, vajas pirítóson újhagymával tálaltam.
Szóval akkor a körözött receptek versenye - nálunk (mármint amennyiben Kornélt tekintjük bírónak) az enyém nyert. A dédi is megkóstolta mindkettőt, először azt mondta, hogy az enyém is finom, de mivel nincs benne köménymag, ez neki nem az igazi, majd elintézte az egész ügyet azzal, hogy a mi körözöttünk még csak meg sem közelíti az ő kacsazsírját. Hát a dédire nem egyszerű főzni, na....
