Én sosem voltam valami nagy főzelékfőző - nagyon szerettem mindig is, de az első krumplifőzelékem után, aminek már a krumplija a kutyánál landolt - anya nem is értette, miért csináltam, és miért nem vártam meg vele -, úgy gondoltam, hogy a családom majd ellát főzelékekkel. De nagyon szeretem pl. a zöldborsófőzeléket, így amikor már különköltöztem, és saját háztartást kezdtem vezetni kénytelen voltam telefonos segítséghez folyamodni a húgomhoz; ő az, aki igazán örökölte a családi vénát, és sokkal jobban odafigyelt, amikor anyu a konyhában sürgölődött, mint én, mert őt érdekelte, engem meg akkor még nem (bár mint kiderült, azért egész sok minden ragadt rám anélkül, hogy tudtam volna, így sokáig zéró főzési tapasztalattal is tudtam az észt osztani még nagymama korú szakácszseniknek is). Szóval a telefonbeszélgetés során a húgom megosztotta velem a számomra azóta is legfinomabb habarásos főzelék receptet, amit egy hétfői barátnős Lidl-es vásárlás során beszerzett finomfőzelék zöldségkeverékre kedden adaptáltam.
Hozzávalók kb. 4 adag főzelékhez
1 cs zöldségkeverék
tej
víz
petrezselyem - sok
só, bors, cukor, liszt
szeletelt füstölt sonka az Aldiből
mangalica zsír
Feltettem a fagyasztóból kivett, fagyott zöldséget kb. 4dl víz és 4dl tej keverékében főlni, hozzáadtam sót és egy kis borsot és cukrot is még. Amíg forrt (vigyázzunk, mert tej is van benne, így kifuthat), egy kis tálkában külön csináltam tejből, kb. 4 ek lisztből és 3 ek cukorból habarást (azaz a száraz dolgokat összekevertem annyi tejjel, hogy egy kellemesen folyós létyót kapjak). Ahogy felforrt a zöldséges lé, beleöntöttem a habarást, összekevertem, raktam hozzá sok-sok vágott petrezselyemzöldet, még egyszer felforrt, és én ezen a ponton le is szoktam zárni, mert így szeretem.
Mangalica zsíron (a fittness kedvéért) megpirítottam az eredetileg is hajszálvékonyra szeletelt füstölt sonkákat.
Kiszedtem a főzeléket, rá a sonkachipset, és egy hatalmasat ebédeltünk a gyerekkel (kb. a fele megmaradt, mert Istvánnak hiába magyarázom, hogy pont olyan íze van az én főzelékemnek, mint a nagyijáé, egyszerűen még arra sem tudom rávenni, hogy megkóstolja. Így egy nagy tejfölös vödörben várta a hűtőben a másnapi ebédet. De a sonkachips még aznap teljesen elfogyott...)
