Dió Bisztró

A lecsó kultikus kaja, mindenki másképpen csinálja, van, aki a párolja, van aki a zsírjára süti, van aki a tojással eszi, és van aki…szóval sokan vagyunk, akik egyszerűen csak nagy rajongói a lecsónak. Nálunk a zsírjára sütött kicsi kolbász megoldás a nyerő, ahogy apuka csinálja. Ez a nyár igazán nem kedvezett a műfajnak a hozzávalók szinte egész nyáron drágák voltak. Eljött a lecsó ideje!!!!…..MOOOOST…amikor elfogadható áron juthatunk hozzá az alapanyagokhoz. Az idei nyár kifejezett kedvezett a cukkini termésünknek, sikerült, különböző növekedési fázisban kipróbálni, a cukkinit, majd hozzá pirosodott a paradicsom, szóval ratatuille..

Hozzávalók 4 fóre:

1 fej lila hagyma
2 gerezd fokhagyma
20 dkg padlizsán
20 dkg paradicsom
10 dkg színes paprika
30 dkg cukkini
3evőkanál olívaolaj
1 evőkanál finomra vágott petrezselyem
1 teáskanál finomra vágott bazsalikom
2dl paradicsomlé, vagy sűrített paradicsom

A zöldségeket nagyobb darabokra vágtam. Egyszer valaki azt mondta, jó, ha darabolásnál figyelembe vesszük a növény formáját, és annak megfelelően daraboljuk, állítólag jobban kijönnek az ízek, lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Nem is tudom, miért jutott eszembe, azóta nálam ez így van.
Szóval darabolunk, kiválasztjuk a megfelelő edényzetet, ez most egy tepsi volt, mert semmi kedvem nem volt "negyvenfokárnyékban" napokon, a tűzhely mellett állni. Olíva olaj jön a zöldségre, annyi, amitől fényes lesz a felülete, nem úsznak benne, de fényesek, forgassuk át az olajjal. Ráöntöttem a sűrített paradicsomot,kevés vizet fűszereket. Kb. 150-170 fokon pároltam 30 percig, kevertem egyet rajta, félidőben, majd újabb 30 perc 200-220 fokon. A hőmérséklet megadása mindig érzékeny pont, mert nagyban függ a sütőtől. A lényeg először párol, majd pirít. A só, bors nem véletlenül maradt le, olyan kerek ízei vannak így is a zöldségeknek, tálaláskor mindenki kedve szerint fokozhatja a hatást. Önmagában is nagyon rendben volt, kuszkusz, tészta, bármi jöhet mellé, úgy, ahogy a magyar lecsónkat is mindenki másképpen szereti.