Dió Bisztró

Amikor kicsi voltam, emlékszem, hogy anyuék vettek - ünneptől függetlenül - tojáslikőrt, és megengedték nekünk gyerekeknek, hogy amikor ők megitták, mi kinyalogathassuk a poharat. Olyan izgi és felnőttes volt, hogy odavoltam a tojáslikőrért (bár én a málnaszörpöt is víz nélkül szerettem szintén újjal "inni" a pohárból :)) Amikor nagyobb lettem, és alanyi jogon vehettem alkoholt, egy időben csoki flippet ittam, aztán Hollandiából Advocat-ot (vagy Advokaat, ami hollandul tojáslikőrt jelent, és ugyebár nagyon hajaz az angolszász advocate vagy a holland advokaat szóra, ami ügyvédet jelent - biztos az ital okozta locsogós hangulat miatt van szóegyezés :) - ja igen, az eredeti receptben brandy van) hoztam, amit inni nem nagyon lehet, de kanalazni tökéletes. Szóval nálam az ilyen likőröknek hagyománya van (sőt, mint kiderült, van egy komoly, megbecsült, idős, tapasztalt, szupermacsó férfiismerősöm, aki szintén csak a likőröket szereti, a Bayley's-t meg hasonlókat - így a látszat sokszor csal, sokan csak azért nem isszák, mert férfiatlannak tartják... Hihetetlen .... :)). 

A fentiek miatt már régóta szemeztem a tavalyi adventi Éva receptjével, aztán az utolsó pillanatban dupla adagot csináltunk Dórával a biztonság kedvéért. Nekünk karácsony folyamán már elfogyott egy üveg, ennek a receptnek az előnye, hogy nem kell vele heteket várni, hogy összeérjen, ha még most bekeveritek, estére már fogyasztható, és ha mégsem (ami nem valószínű) fogyna el, akkor viszont eláll még min. 3 hétig, ám ekkor kétnaponta rázd össze (ha elfelejted, sem lesz semmi baja....).

A tejszínt felforraljuk (óvatosan, és épp csak forrjon, azonnal kapcsoljuk le!), a tojás sárgájákat pedig habosra keverjük a porcukorral, és a vaníliával. A sárgájás cukorhoz keverjük folyamatosan adagolva a vodkát, majd amint a meleg tejszín visszahűl, folyamatosan adagolva adjuk hozzá a tejszínes tojásos keverékhez, és kész is. Töltsük üvegbe és rakjuk hűtőbe. Kb. 1.25l lesz belőle. Nagggyon finom. Ja igen, mivel habos volt a keverék, az üvegben majd egy kicsit összeesik a mennyiség. A másik üvegnek ma csapunk a nyakára, biztos nagyon jól kiegészíti majd az antibiotikumot, amit szedek :) BUÉK mindenkinek!

Ui. Ma, 5 héttel a likőr elkészülte után ittam meg a végét: most még sokkal finomabb, krémesebb és testesebb volt, mint amikor elkészült. Nem tudtam letenni..... :)

Ez a recept egy kísérlet eredménye, ugyanis pogácsa sütésben nem jeleskedem, nincs sikerélményem a témába. Százszor megsütök bármilyen más sütit ez nem megy, vagy csak nincs jó receptem:D (Dóra a dédi receptje tuti, Vali is megmondhatja :)) Ezt a hiányosságot pótolandó Napmátkánál találtam a megoldást, működik, gyors, finom, nem szárad ki, borozáshoz, buliba tökéletes. Most szerintem egy kicsit nagy lett, ez a lustaságom miatt van, mert nem akartam nyújtani a tésztát. A hozzávalókat összegyúrtam egy hengernek, hűtőbe tettem, másnap a hengert felszeleteltem és megsütöttem, /a tészta fagyasztható/előmelegített sütőben 190 fokon kb. 35-40 perc, de sülés közben figyeltem, vastag volt a tészta, de kinek kinek ízlése szerint lehet vékonyabb is illetve a diót darálva is bele lehet tenni. Ha kisebbekre formázzuk krémsajttal, kaviárral, bármilyen kencéhez nagyon finom alap.

Anyósomék kaptak ajándékba karácsony előtt két szép darab, összesen jó másfél kiló szarvasgerincet, amit rögtön integráltunk a karácsonyi menübe, mint azt korábban már olvashattátok itt. A megvalósult ebéd fölülmúlta minden szkeptikus, elsősorban persze a fő szkeptikus dédi, és apósom várakozásait is: omlós, nagyon finom és különleges ebéd került az asztalra, nálam lazán kenterbe verte az összes töltött káposztát (őszintén idén sem bejglit, sem töltött káposztát nem ettem még: valahogy nem kévánom..... :)) 

A recept apukám hathatós telefonos együttműködésével valósult meg, mivel sem anyósom, sem pedig az én konyhámban nem fordul meg sűrűn szarvas, a papa pedig már találkozott eddigi életében jó párral. 

Az előkészületeket már legalább három nappal előbb meg kell kezdeni, amikor is a) hűtőben kiolvasztjuk a szarvast b) kicsontozzuk a jószágot és c) bepácoljuk. A csontozás elég pepecs munka, ráadásul a szemetgyönyörködtető színhús eredmény érdekében érdemes megszabadítani a jószágot minden íntól, sallangtól stb. Ahogy megkaptuk a húst, következik a spékelés amit a következő célszerszámmal érdemes végrehajtani, aminek a neve spéktű (vagy spékelőtű), és általában komolyabb konyhafelszerelési boltokban kapható (nekünk is a képen látható Rist féle van):

Maga a szerkezet úgy működik, mint egy tű, annyi különbséggel, hogy a behúzni kívánt - általában szalonnát - nem befűzzük, hanem befogatjuk a végén. Ezután fogjuk a darab húsunkat és a tűt hosszában átvezetjük, aminek eredményeképpen a szalonna szépen a hús közepébe kerül. Amint ezzel megvagyunk, olajos vadpácba (készen kapható: tudom tudom, de most ez volt a legegyszerűbb....) helyezzük a húsokat úgy, hogy épp elfedje, fedjük le az edényt,  és vigyük a tálat hideg-hűvös helyre. Minden nap forgassuk át a húsokat a nedves pácban annak érdekében, hogy mindenhol átjárja a páclé a húst.

Azon a napon, amikor fel akarjuk használni, vegyük ki a pácból a húst, ne töröljük le, csak csöpögtessük le a páclevet, és baconbe akkurátusan tekerjük be a húsokat. Fogjunk egy tepsit, az aljába karikázzunk nem kevés sárgarépát és fehérrépát, illetve egy fej vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát, öntsük rá a páclé felét, tegyük a halomra a húst, öntsük rá a páclé másik felét, fóliázzuk be, és tegyük a tepsit 150 fokos előmelegített sütőbe, ahol kb. 3 óra alatt megsül.

Amikor először érezzük meg a sülő hús illatát, vegyük ki a tepsit, locsoljuk meg a pecsenyelével a húst, majd tegyük vissza sülni. Az utolsó 20 percben mehet a sülés fólia nélkül is.

Mi köretnek a párolt gyökérzöldségeken felül persze, zsemlegombócot adtunk, illetve áfonyalekvárt, mivel én a vadas mártásért nem vagyok oda (hogy finoman fogalmazzak...). A zsemlegombóc elkészítése tényleg egyszerű:

A hozzávalókat aztán összedolgozzuk, és legalább 20 perce állni hagyjuk a tésztát. Evőkanállal kiszaggatjuk, majd helyes kis gombócokat gyártunk belőle, amit sós vagy vegetás forró vízbe kifőzünk. Amikor feljön a tetejére még nem főtt meg, legalább 3-4 percig főzzük tovább.  Amint készen vannak, azonnal - persze lecsöpögtetés után - rakjuk meleg zsiradékra, és abban forgassuk/pirítsuk át.

A szarvas alatt lévő zöldségből persze készíthetünk mártást úgy, hogy összeturmixoljuk a zöldséget a keletkezett zsiradék egy részével, és egy kis tejszínnel meg további petrezselyemmel összerottyantjuk. Nekem az áfonyalekvár tökéletes kiegészítő volt. 

...pedig annyira készültem...!!! Karácsony előtti hétvégén szokásos karácsony előtti sütést rendeztünk, igaz más szereplőkkel, mint eddig, mert volt ahol még tanítás volt szombaton, de nagyon ké-szültem, mert akiket vártunk Dórával kedves szomszédaink Kornél korú gyerkőcökkel. Aztán gondolhattam volna, hogy ez az egész nem egé-szen úgy fog elsülni, ahogy én szeretném, mert a mézes-kalács sütés kurtán-furcsán végződött, ami egy influenzás-bronchitises karácsony előjele volt... Szóval sütöttünk ezerrel, fényképeztem nektek, aztán lejöttünk vasárnap helyett hétfőn Nyíregyre (a vasárnap volt igazán az egész ünnep legmeghittebb napja: csak hármasban, béke volt és csönd és romantika), gyönyörűen kidíszített kert és lakás várt minket, jó volt a hangulat, vártuk a karácsonyt, a kicsinek karácsonyos dalokat énekeltünk, megnéztük a belvárosban a hatalmas fát a forgatagot, és a szépen feldíszített városházát, vonatozott a kicsi a nagyapjával, forró csokit ittunk, meg ilyenek... De aztán keddre nagyon beteg lettem. Nem tudtam posztolni, mert a fejem zúgott, rázott a hideg, köhögtem, majd kiszakadt a tüdőm, és akkorákat tüsszentettem, hogy anyukám Harasztiról kívánt jobbulást... De azért amennyire tudtam, együtt dolgoztam anyósommal, hogy a jó előre kitalált menüsort tartsuk (meg benne is a lelket :)), mert a fiúknak a hasuk az ünnepek (is) alatt központi téma. És tulajdonképpen bejött, Szenteste napjára és első napra alig maradt tennivalónk, nem volt stressz, ment minden, mint a karikacsapás, mindenki tudott pihenni, anyósom "unatkozott", az ételek nagyon-nagyon jól sikerültek, ripsz-ropsz elmosogattunk, minden reggel rend várt minket a lakásban; szóval logisztikából és főzésből ötösre vizsgáztunk, és megállapodtunk anyósommal, hogy jövőre is ez lesz a menet: menüt előre kitaláljuk, bevásárolunk, amit lehet, előre, nyugiban megcsinálunk és csak a befejezés marad a napra. És a gyerek is odavolt a karácsonyfától és az ajándékoktól amit az angyalok hoztak - anyósom javasolta, hogy ne egyszerre zúdítsuk a gyerekre a "meglepetéseket", hanem az este folyamán egyenként min. fél óra különbséggel, és bejött, mert folyamatos izgalomban volt a kicsi, és az este legtöbbet hallott mondata a "boncsukki" volt :) De Kornél is beteg lett estére, köhög nagyon, és folyik az orra, meg az apja is kicsit (húúú de utálom, amikor szipog....), és persze mindig van olyan a családban, akinek nem számít a "mi", csak az "én", és ez jól bele tud rúgni az ember hangulatába. Nézem az álomszép karácsonyfát és olyan bénán érzem magam... Mert minden évben annnnnyira várom a Karácsonyt, aztán valahogy nem ÚGY sikerül. Na, de majd jövőre! :) És két napja nem tudjuk kivinni a kicsit, mert folyamatosan esik. Azaz most kezdett havazni, és mennénk délután vissza Pestre... Ezen már kínomban vigyorgok :) 

De azért, hogy behozzam a lemaradásomat, megosztom veletek a recepteket, hogy ötleteket meg kedvet adjak nektek :)

Remélem, sokan elkészítettétek ezt a nagyon egyszerű mégis nagyon látványos receptet, én a Kifőztük karácsonyi számában láttam először, de aztán egy kör-emailben is megérkezett még egyszer, ami csak megerősített abban, hogy ezt idén ki kell próbálnom.

A recept irtó egyszerű: 

Végy annyi Lidles félkész, hűtött leveles tésztát, ahányszor 10 db szaloncukrot szeretnél. Kicsit nyújts a tésztán, vágd fel 10 egyenlő részre töltsd be, csavard fel egyenként, a töltelék két végét vagy újjal erősen vagy szalaggal húzd össze, hogy szaloncukor formát kapj, a szaloncukor végeit pedig derelyevágóval állítsd elő, azaz vagdosd be. Ízlés szerint csak a "testet", vagy az egész szaloncukrot kend be cukros tojással, és kb. 12 perc alatt 175 fokon süsd készre. Porcukrozható a végén, nagyon mutatós lesz.

A töltelék lehet bejgli töltelék (dió/mák - forró cukros tejjel forrázva  - mazsolával sűrítve), de nálunk most újítottunk:

1. töltelék: sárgabarack lekvár - darált dió - aszalt áfonya és szilva ízlés szerint.

2. töltelék: darált dió - 2 ek meleg tej - porcukor - aszalt áfonya.

3. töltelék: mandulaliszt (azaz porrá őrölt mandula, olcsóbb, mint a pucolt, a Lidl-ben lőttem) - 2 ek meleg tej - aszalt áfonya és szilva - kis darált dió - porcukor. 

A 3. töltelék mindent vitt :). Az egész művelet mindennel együtt kb. egy óra, és szaloncukor helyett batyukat is formázhatunk, így nem csak karácsonyra, hanem egyéb alkalomra is elkészíthetővé válik a süti.

Ez a süti nagyon látványos frissen finom is, mármint aki szereti az édes-diós íz és a savanyú cukor kombinációját. Ám hamar kiszárad, de a karácsonyfán nagyon szépen mutat, mert átvilágítanak a közepén a fények. A tányér Saci keze munkáját dicséri, a recept a Paprika Magazin decemberi számából való!

Előmelegítjük a sütőt 160 fokra. A száraz hozzávalókat összeöntjük, és elmorzsoljuk benne a vajat majd hozzáadjuk a mézet és a tojást, és összeállítjuk a tésztát. Fólia alatt min. 1.5 órára a hűtőbe tesszük. A tésztát a hűtőből lisztezett deszkára tesszük, és kb. fél centi vastagra nyújtjuk. Kiszúrjuk egy nagyobb formával a tésztát, aminek belsejét kisebb kiszúróval még egyszer kiszúrjuk. Ha karácsonyfára tesszük, kiszúrjuk a tésztát hurkapálcával. A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, hűtőbe vagy hidegre tesszük őket kb. 15 percre. A belsejükbe a tészta magasságáig savanyú cukor örleményt teszünk (sok kell bele, mert a sütésnél nem tölti ki rendesen. Barna cukor nem jó, mert lassabban üvegesedik, mint a savanyú cukor, és elég közben a tészta...). Kb. 15 perc alatt készre sül. 

Ez életem első mézeskalácsa, ami tényleg megpuhult lezárt dobozban mindenféle további hókusz-pókusz nélkül, nagyon finom, könnyen kezelhető a tészta maga előre el lehet készíteni, látványosan díszíthető és Kornélnak is ízlett!

Összeállítjuk a tésztát, ami ragad a kezünkre, mint a fene, de ez benne a pláne :) Ahogy kész lefedjük fóliával, és min. egy órára, vagy egész éjszakára hűtőbe tesszük. Ahogy megdermedt, lisztes deszkán kb. 3-4 mm-re kinyújtjuk, formákkal kiszúrjuk, 180 fokos előre melegített sütőben kb. 8 perc alatt megsül - akkor jó, ha rózsaszín és figyeljetek, mert gyorsan sül. Mi Dr Oetker ceruzákkal és gyöngyökkel díszítettük (az idén kijött színes golyók nem sütésállók...), de dióval is díszíthetők. Amennyiben nem karácsonyra szánjátok őket, más formákkal is szúrhatók, és egész évben tálalhatóvá válik.

Ezt a receptet ezer éve még keresztanyámtól kaptam, mert oda voltam a könnyű, szájban azonnal olvadó diós kiflijéért, ami sokáig eláll és elképesztően finom. Gizi mama keresztanyám nagyanyja amúgy, és mivel így van beírva a receptkönyvembe, így adom át nektek is :). Amikor először csináltam, keresztanyu javaslatára rögtön dupláját vettem a lenti mennyiségnek, mert "szapora kislányom, és úgyis hamar elfogy". Hát hamar elfogyott, de amikor egy hatalmas vejlingnyi tésztából kínomban már a tévé előtt ülve végtelen mennyiségű kifliket sodortam, szidtam szegény keresztanyámat :))

A hozzávalókat összegyúrom, és elteszem a hűtőbe fólia alatt, ha nincs kedvem azonnal megcsinálni, vagy azonnal decens kis kifliket formázok belőle, és sütőpapíros tepsin 160 fokos előmelegített sütőben 8-10 perc alatt nagyon világosbarnára sütöm őket (kb. 2 tepsinyi lesz). Még melegen megforgatom őket vaníliás cukros - porcukros keverékben (a fenti mennyiségeken felül), megvárom míg kihűlnek, és jól záródó dobozban elrejtem, amíg fogyasztásra nem akarom őket kínálni. Gyorsan fogy. 

ÉS persze hoztunk le egy doboz kókuszcsókot is, aminek a receptjét Dóra tegnapi Pavlovájánál már olvashattátok itt:

Eredetileg akartunk sósat is sütni, de még további torták készültek itt helyben, és értelmét veszítette az egész :) ÉS lett egy csokiszalámi is, de azt már majd legközelebb :) BOLDOG KARÁCSONYT! :))) ÉS múlik a köhögésem :)))

Anna Pavlova

Nagyon tetszik a történet,  ami süti köré szövődött: van egy  a szakács, aki Anna Pavlovának, a balerinának tojáshabból tortát süt minden este, mert annyira szereti, mármint a balerina a tortát, vagy a séf Annát :D. Van ebben valami romantika, hajlanék a "reménytelen szerelem a művésznő iránti" sztori felé, bár a "nincs sok valóság alapja" megoldás is működik. Hmmm... most gondolkodom. A balerinák - tisztelet a kivételnek - végig koplalják az életüket: semmi cukor, semmi zsír maximum sok fehérje. Ha ez a nő ennyi édességet büntetlenül magához tudott venni, akkor vagy a pályája végén járt és nem számított, vagy csak ennyit evett egész nap:) Most irigykedem!! A következő életemben balerina leszek... azt hiszem... vagy nem.... :D

Így néz ki a recept: 1 tojás fehérjéhez 10 dkg porcukor!!! A nagy titok, amitől szilárd lesz a hab, a cukor brutális mennyisége, és az hogy a fehérje legalább 1 éjszakán át hűtőben "száradjon".

A cukor/tojásfehérje viszonylatában ahhoz, hogy jó legyen, 3 lehetséges megoldás legalább van a hab állagának tökéletesítésére.

- "á" verzió: a finomított kristály cukrot 150 fokon sütőben megmelegítjük, elkezdjük felverni a habot, amikor már fehér, de még lágy, fokozatosan adagoljuk hozzá a cukrot, legmagasabb fokozaton keményre verjük.

- "bé" verzió: a cukorból vízzel szirupot főzünk ennek 82 fokosnak kell lennie, meg ne kérdezzétek miért, nem tudom, mi több, cukorhőmérő készletem a nulla felé konvergál, és nem is tudom hol lehet beszerezni (pl. kookta.hu 3500Ft., desszertmester.hu - 5830Ft., úgyhogy marad a porcukor Dórám :)) A.).

- "cé" verzió a por cukros megoldás.

Konklúzió: 

-"á" verzió megfontolás tárgya, nem próbáltam, nem lehet vele semmi gond, a  meleg cukor gyakorlatilag megfőzi a fehérjét, jó megoldás.

- "bé"verzió, én megpróbáltam hőmérő nélkül  robot géppel végtelenített fokozaton, nem lett 100%os a megoldás a fehérje egy része tökéletes lett, de keletkezett egy cukor szirupos fehérje réteg is, amivel nem tudtam mit kezdeni. Láttam már olyat, hogy valaki, tökéletesen megoldotta a feladatot, de ő hőmérőt használt - nekem ez nem jött be.

- "cé" verzió sikerült :D

 A habnak fényesnek, keménynek kell lennie, felfordítva az edényt benne kell maradnia a habnak.

A habba tettem pár csepp citromlevet és rengeteg kókusz reszeléket (mert eredetileg kókuszcsóknak indult a projekt :) azaz a nagy szoknyáknak való kókuszos habot habzsákból kinyomjuk és megsütjük, elképesztően finom kókuszcsókokat kaptunk A.). Kicsi, 1 személyes tortákat csináltam belőle, közepén mélyedéssel.

Előmelegített sütőben 180 fokon kezdjük el sütni majd 150 fokon folytassuk kb.40-45 percig.

Szárítani kell a habot, van rá példa, hogy még 30 percig a kikapcsolt sütőben marad, én kivettem a sütőből és levegőn hűlt ki.

A tejszín habot cukor nélkül szifonban készítjük el, pár csepp vanília kivonattal.

Narancsot hámoztam, vékony szeletekre vágva a tetejére raktam, az oldalsó fodrokat, aszalt vörös áfonyával díszítettem, kandírozott narancs héjjal szórtam meg.

Nagyon csinos és finom lett a szoknyácska, édes, kicsit savanykás ízek keveredtek benne, miközben a hab egyszerre volt szilárd kívül és krémes a belül.

Megértjük a művésznő rajongását, földi halandónak megfontolás tárgya ez a süti "nemtudomhány" kalória :DDD, de van az a pillanat, amikor erre van szükségünk, tökéletes hangulat javító!!!

A mai napon lezárult a párbaj harmadik fordulójával a verseny. Nagy élmény volt! Remek embereket ismerhettünk meg, sok-sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, remek recepteket tanultunk, jó alapanyagokból főzhettünk. Köszönjük a lehetőséget! Szóval, NYERTÜÜÜÜÜNK!!! 276-230 arányban a FÜGE csapat nyerte meg a versenyt. A csapat tagjai: Havas Dóra, mint Füge hadvezér, Béres Betti kisasszony, Szabó Orsi tündérkirálylány és jómagam! Emlékeztetőül a fotók!!!

Köszönjük minden lelkes rajngónknak a támogatást, a figyelmet és a szeretetet, ami tényleg átjött!!!

Mint írtam a http://diobisztro.blog.hu/2010/12/19/advent_negyedik_angyala_lila_ruhaban_erkezett a mai nappal elértük az év legmélyebb pontját a csillagok szerint és lehetőségünk van, újra nekivágni újult erővel az évnek.

A lencsemágia a következő: "A téli napforduló idején 3 napig érdemes lencsét fogyasztani (melyet mi magunk főzünk szívünkben szeretettel!). Minden nap legalább 7 kanállal, ha lehet a déli órákban. A lencse elfogyasztása legyen külön SZER-TARTÁS, azaz csendben, befelé figyelve, gyertyafény mellett végezzük. Az első nap (dec. 22.) az anyagi bőségre és a fizikai egészségre gondoljunk, a második nap (dec. 23.) lelki, a harmadik nap (dec. 24.) pedig szellemi áldást kérjünk az Égiektől! Így fog szerencsét, bőséget és szépséget hozni mindhárom szinten az életünkben a lencse varázsa a következő időszakra.  "

Ha már így alakult ne maradjuk ki a jóból, a MI mágikus lencsénk, 3 napra 4 embernek, és a barátainak:

A lencsét 4 órára beáztatjuk. Az áztató lében feltesszük főni, hagymával, fokhagymával, fűszerezzük, mindent bele!!!

Amikor elkészül a megolvasztott libazsíron megpároljuk a fokhagymát,  tovább pirítjuk a lisztettel, kinek kinek ízlése szerint én nem szeretem túl sűrűn, tehát vékony rántást készítek. Beleteszem a piros paprikát, tejfölt, mustárt, felhígítom a főzőlével, kiegyenlítem a hőmésékletet, hogy nem legyen csomós amikor összeforralom, és cukorral ecettel beállítom az ízeket. Elkészültünk.

A legjobb az egészben, hogy együtt főztünk, mindenki belefőzte a saját bőség iránti szenvedélyét, a későbbiekben beszámolunk, hogyan működött a dolog, minden tőlünk telhetőt megtettünk, ezt bizton állíthatom :D

A hétvége mondhatni, szokatlanul nyugisan indult. Le voltunk eresztve, esett a hó 2-es vér nyomással pörögtünk, és már nem volt az a kávé, ami javított volna a helyzeten. Elfogadtuk. Ez van. Annyi energiánk még volt, hogy legalább fejben, na jó papíron is leírjuk, mit akarunk sütni. Amikor a 6 féle süti került a papírra, már sejtettem, hogy fel fogunk pörögni. Azért nem csak sütivel él az ember, így gyorsan összedobtam egy borsólevest, egy tésztát, ami gnocchinak indult, és egy leveles tésztába göngyölt sonkát, mint valami sós íz a sok édes kóstolása mellé. Amiről már korábban is írtam. http://diobisztro.blog.hu/2010/11/03/a_leveles_teszta_szinre_lep_edes_es_sos_izekben_30_percben

Az arrabiatához, egy ízemlékem kapcsolódik. Volt egy aranyos lány, akinek a férje, vendéglátózott anno 20 éve hobbiból, de tényleg :D ... egyszer főzött nekünk egy ilyen tésztát, úgy, ahogy ezt csak egy pasi tudja. Azóta ő már nem él, de íz amit akkor megalkotott ma is bennem él. Már kísérleteztem a reprodukálással, jól sikerült, de ebben az ízben amit most összehoztam, visszajött a pillanat, az a délután, az a hangulat a hangja... minden. No... nem szomorú ez a történet, mindössze jó, hogy az emlékek ilyen összetettek, íz, illat, hang, mosoly, íz hmmmmm...nem is sejtjük, mikor melyik válik fontossá.

Szóval gnoccit akartam, de nem volt túl praktikus, mert a nap folyamán felbukkanó, véletlen látogatók száma folyamatosan emelkedett, és nem lett volna olyan finom hidegen, ezért a tészta mellett döntöttem, egy jófajta olasz fusili forma mellett.

Fogtam 1 doboz paradicsom konzervet, nem sűrített, nem ízesített, egészben vannak benne a paradicsomok.

Olíva olaj, vaj keverékén megpároltam a hagymát fokhagymát, ráöntöttem a paradicsomot, és szép lassan főztem, mikor kezdett sűrűsödni és érzésre majdnem sok vodkával meglocsoltam, hagytam elpárologni az alkoholt, só, kicsi cukor, bors, chili, oregano volt a fűszerezés.

A tésztát közben megfőztem al dente, ahogy azt illik, ráöntöttem a szószra, úgy hogy szűrő kanállal szedtem rá a tésztára és a főzőléből is csöpögött bele, ez Jamie szerint autentikus, hát akkor legyen így :D

Megszórtam egy kis bazsalikom, petrezselyem keverékével!

Igazán jól sikerült, a 30 perces limiten belül maradtam, az elkészítést tekintve.

Igen, már itt tartunk egy hét múlva javában karácsony!!! Az ünnepkör negyedik angyala lila ruhában érkezett és lantot tartott a kezében. A várakozás, az eljövetel hete, érdekes égi eseményeket tartogat számunkra telihold lesz kedden, 21-én, majd karácsony napján már fogyó hold. Mit is jelent ez? Alkalmas az idő arra, hogy elengedjünk dolgokat, melyek már nem tartoznak a mindennapjaikhoz, hogy nem együk túl magunkat, hogy új periódust kezdjünk az életünkben. A barátosnékkal mi ezt az időt, a téli napfordulót lencse "mágiával" ünnepeljük 3 napon át délben 7 kanál lencsét eszünk, azzal a gondolattal, hogy a szellemi, lelki, fizikai, bőség köszöntsön be az életünkbe, ez a szokás majdnem megegyezik a szilveszteri hagyománnyal, annyi különbséggel, hogy nem a naptárt, hanem a természet változását követjük figyelemmel. Tavaly én főztem a lencsét, és azt gondoltam, ez a hét kanál mondjuk egy teáskanálnyi, csak éppen az íze végett. Amikor eljuttattam mindenkinek az adagját, mindenki megköszönte, de senki nem szólt semmit. Aztán telt múlt az idő, egyszercsak valaki megjegyezte, hogy tök jó volt az a lencse, amit küldtem, csak azt nem értették, miért olyan keveset :DDD Szóval holnap ipari mennyiségű lencsefőzeléket fogok készíteni, jófajta kis füstölt kalbásszal, fokhagymásan, kicsi rántással, vagy habarni kell nem is tudom, de tejföl is lesz benne, majd beszámolok képekben is :D  Szóval az angyal lila ruhája a szellemre való odafigyelésre hívja fel a figyelmet. A negyedik héten vagyunk az adventi ünnepkörben, az év legmélyebb, legsötétebb részén, ilyenkor a pozitív erők, viszonylag gyengék, az ellenerők viszont a erejük teljében vannak. Mit is jelen ez? Nagyon könnyen konfliktusba tudunk keveredni, nagyon nem tudunk a másikra figyelni, nagyon nem tudjuk a bennünk lévő jót aktívan működtetni, el vagyunk a saját kis világunkban, nagy magány és elszigetelődés élményt tudunk megélni. Az angyal arra a pozitív energiára hívja fel a figyelmet, ami nem más, mint a szeretet, ami nem más, mint odafigyelés, figyelem, önmagunkra, a másik emberre. Ez az energia az, amely mindig jelen van, de sokszor nem élünk vele. Az út a lélek számára ezen a héten, még mindig BEFELÉ és LEFELÉ vezet.

A lila angyal körülvesz bennünket a szellem energiájával, mutatja az utat FELFELÉ, és KIFELÉ, de ezen a héten csak megfigyelőként van jelen, ha nagyon elkeserednénk nyugi, akkor közbelép :D

Remélem mindenkinek sikerül kibányásznia magából, valamit, ami ajándék lehet a másik ember számára. Nézzük tudatosan szembe a negatív tulajdonságainkkal, keressük a félelmeink okát, még mindig BEFELÉ és LEFELÉ vezet az út. Remélem sok kincset találunk, amit 24-én meg tudunk osztani másokkal, és azt követően mindennap, életünk hátralévő napján. A jelszó: BEFELÉ, és LEFELÉ!

Emlékeztek? Szántódpusztán, egy öreg cigányasszonytól tanultam meg palacsintát sütni 14 évesen, és úgy gondoltam, palacsintasütésben verhetetlen vagyok (meg persze Betti). De ma a papa rám cáfolt, mert olyan palacsintát rittyentet, hogy üresen elfogyott a fele, a másik fele meg csak azért nem, mert a papa tettlegességet ígért, ha legközelebb csak a palacsinta közelében meglát... Ilyen szigorú is tud a papa lenni :) Én a palacsintát amúgy érzésre csinálom, azaz veszek 1 kg lisztet, 2-3 tojást, kicsi tejet, kicsi cukrot, és szódát. És nem verem robotgéppel vagy habverővel a tésztát, hanem kikavarom. És teszek bele olajat, hogy a sütésnél már ne kelljen. De ezt is idén kísérleteztem ki magamnak. És én nem teszek bele sütőport, de sót igen. Szóval az enyém más, és mindent érzésre adagolok. De a papáé azért a legtutibb....

Habverővel csomómentesre eldolgozzuk a tésztát (azaz először a száraz hozzávalókhoz a folyadék kb. felét adjuk, elkeverjük csomómentesre, és csak utána jön a folyadék másik fele), és annyi vizet teszünk hozzá, hogy kicsit sűrűbb, de folyékony tésztát kapjunk. Olajon kisütjük. Kakaó, lekvár, túró stb. - kinek ízlése szerint :)

Ui. apai nagyanyám gutaütést kapott volna, ha meglátja, hogy a papa 3 tojást tesz a palacsintába - ő egy darab tojásból kis zsírral csinált ugyanennyit vas palacsinta sütőben. Olyan vékony volt, mint semmi más. És az íze.... Verhetetlen. Azért a háborús öregek tudtak főzni, na :) Mégha úrilányok voltak is, és apácák nevelték őket :)

Mindig tudtam, mikor főzött anya, és mikor apa grízgaluskát a levesbe. Anyáé betonkemény volt, lazán elment volna önvédelmi eszköznek. Apáé viszont puha, omlós. Amikor a mamáé is ilyen lett, rögtön gyanakodni kezdtem, hogy a papa keze volt a dologban, és általában bejött a sejtésem. A mamának nincs türelme méricskélni, nagyjából rakja össze a grízgaluskát, a papa viszont tutira megy: amit lehet jól csinálni, az legyen jó. ÉS tudja, hogy én élek-halok a grízgaluskáért (meg a vajasgaluskáért és a májgombócért), a többi levesbetét elmehet tőlem katonának. Kornél ebben nem rám ütött ugyebár, mert kis piros lábasból nagykanállal falja a csigatésztát rogyásig. A mai poszt adózás a papa tökéletes grízgaluskája előtt.

Még nem voltam ilyen találkozón és nem vettünk részt  a Dió Bisztróval a játékban sem. Ennek egyszerű oka van, viszonylag újak vagyunk a GB táborában. Igaz, már korábban is olvastuk, főztük a recepteket, de élőben, igaziból még nem találkoztam más hasonló a főzés szenvedélyével megáldott, írni tudó, és a fényképezőt is használni tudó társakkal, akik nagyon kreatívak.

Elérkezett a szombat, mi "Ági főz" c. blog tulajdonosának készítettünk ajándékot, amit már a hét elején átadtunk, hiszen szumma 3 gyerek, munka, utazások, kötelező megjelenések közepette nem egyszerű az élet, de annál izgalmasabb:)) Szerencsére egészen jól egymásra találtunk már kedden, Ági egy nagyon édes, két gyönyörű tuti pasi anyukája. Ír, főz, gyereket nevel, jön-megy, szóval egy igazi belevaló csaj! Nagyon örültünk a találkozásnak.

Szóval szombat. Nagyon készültünk Annával, délelőtt frissen össze raktuk a batyubavalót, Anna kimenőt kapott a családtól  szülinap okán a férjurával, így ők romantikáztak, én képviseltem a bisztrót. Háááát azért izgultam!!! Ennyi ismeretlen ember, mit mondok majd, miről beszélünk, elfogadnak, vagy már egy összeszokott társaság??? Így mentem fel a lépcsőn, de minden rendben volt. Helyesek voltak, ott volt a mankó a társalgáshoz a kaja, ki, mit hogyan készít, mit hozott, melyik blogot írja stbstb....

Nagyon jól sikerült, külön köszönet a szervezésért DR PEPPER-nek, nélküle nem jött volna össze ez a találkozó. Mi is kaptunk ajándékot, csupa-csupa cukiságot, új ruhát a muffinunknak, mérőkanalat ami mágneses (na, mit szóltok:D) és kiszúró formát nagyon jópofa.

Remélem nem hagyjuk elhalni ezt a remek kezdeményezést! Jövőre veletek ugyanitt!!

Néhány fotó a teljesség igénye nélkül a felvonultatott finomságokból.

Az angyalok, 1 négyzetméter-re jutó jelenléte mostanság igen nagy :D Sok dolguk van, nem kizárólagosan a kará-csonyra való tekintettel, ha-nem azért is, mert a gyorsu-ló időben a feladatuk jelentő-sen megnőtt, az idő minősé-ge megváltozott. A dolgok, az események élesen ketté-válnak egyre többen élünk meg eseményeket, érzéseket túl fekete, túl fehér, túl sötét és túl világos dimenzióban. 

Az egó tombol, őrült rohanásában a szív és a lélek nem bírja követni. A fény, amit ennek a hétnek az angyal közvetít, arról szólna, hogy az egó fékevesztett lovait megzabolázza, a szívünket gondolkodásra bírja, hogy a lélek tisztán tudja tükrözni szellemi mivoltát. A sötétség nem más, mint a fény hiánya, és a  sötétségből mostanság kijut nekünk, nem lehet egy szavunk sem. De ezen a héten, legalább vegyük észre, ha sötétben tapogatózunk, ha nem látjuk tisztán az érzéseinket, ha nem halljuk meg az üzeneteket, amivel próbálnak segíteni a fény angyalai.  

Szerezzünk magunknak napi 15 perc csöndet, 15 percet levegőn, amíg természetes fények vannak. Igyunk valami kedvünkre való, együnk egy finom valamit, bármint, legyünk bátrak mutassunk meg valakinek bárkinek egy olyan érzést, amit eddig még nem! (de összevissza, nem ér!!! legyünk tudatosak, figyeljünk oda, érezzük, meg mivel tudjuk, a másik ember sötét napját kifényesíteni)! Legyünk mi magunk angyalok!

Nálunk már nem annyira fogy a bejgli - ma 37 éve eszem minden nap, és igaz, hogy évente csak kétszer (mert nálunk novemberben egy idő óta a mama próbabejgli-sütést csinál, tuti ami sicher alapon), de ma valahogy már nem hoz annyira lázba. Ráadásul régen a mákoshoz oda sem szagoltam, most meg inkább az ízlik, a diósat hanyagolom. Anya hagyományos zsíros tésztás bejglit süt, Dóra anyukája inkább kalácsosat, Kati nénié a kettő között van. Anyáéból kijön a töltelék - Isa szerint nem is érti, anyukám minek strapálja magát, tegyen oda 1-1 kg tölteléket, oszt' annyi, mert a mama nagyon vékonyra hagyja a tésztát (kb.  fél cm), és rengeteg tölteléket (kb. 1,5 cm) rak bele. Anyósomé decens, kicsi, formás, kezelhető, Dóri anyukájáé meg szerintem almásan sokkal finomabb. Szóval nem egyszerű az élet bejgli fronton. És ugye én idén már ettem próbabejglit, és valahogy nem ácsingózom utána megint (itt http://diobisztro.blog.hu/2010/12/07/aranyheti_menusor_es_bonusz_gesztenyes_kocka láthattátok is, hogy csak 2-2 kis decens bejglivel számoltunk annyi rengeteg (min. 7) emberre), ezért elkezdtem alternatívákat keresni. Az első ez volt, amit a Stahl téli számában találtam: egyszerű, és jópofa. Kisebb logisztikai problémám adódott, mert az egyik zacskó dióm, meg a mákom is leavasodott a hűtőben, így a szupertartalék diómból csináltam diósat, de az eredmény így is finom lett. A mákoshoz az ízesítőket, illetve a tejet le kell felezni (a mennyiséget), és a 7,5 dkg mákot fél liter tejjel kell leforrázni. A többi ugyanaz.

A diót - mert lusta vagyok, és a rest kétszer fárad - kávédarálón ledaráltam, és minden bajom volt.... Legközelebb előveszem a cuttert... 4 ek tejet felmelegítettem a mikróban, a gyümölcsöket késsel apró darabokra vágtam, kikapartam a magocskákat, és mindent összekavartam. Hagytam magam kísérteni, és tettem még hozzá tejet (mármint a 4 ek helyett 6ot tettem bele), de nem kellett volna, mert felbugyog sütés közben, kifolyik a szélére, és nem adja ki olyan szépen a kosárka formát majd. Fogtam egy 8 cm-es kör alakú kiszúrót, és a cakkos végével 12 db kört szúrtam ki a tésztából, amiket egyenként beletettem a kivajazott muffin-sütőmbe, és kosárka formára igazítottam benne, majd rákanalaztam a tölteléket - kiskanalat használj, mert a nagykanállal eladagolhatod magad, mint én tettem, és az utolsó kettőre már a többiből kellett összelopkodnom a tölteléket. A maradék tésztából tehetünk a kosárkákra mintát, illetve félbevágott diót díszítésként. A tésztát tojásfehérjével kenjük meg ha teszünk a tetejére (én tejjel kentem, és fehér maradt). Előmelegített  180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöttem őket. Mivel a töltelék nálam kibugyogott, ezért még melegen késsel körbevágtam a kosárkákat, megvártam míg meghűlt, és utána szedtem ki őket a formából. Tegnap az utolsót el mertem venni István tányérjáról. Azóta nem beszél velem.... :) 

Én sokat vásárolok. Szeretek vásárolni. Mára kicsit racionálisabban - bár tegnap is elcsábultam egy táskára, és mire hazaértünk, már nem éreztem az eufóriát...-, de még mindig. És a neten is szeretek vásárolni. És szeretem, ha a dolgok úgy történnek, ahogy én akarom :) vagy ahogy le van írva mondjuk egy prospektusba, és ha mégsem, akkor ne oktassanak ki. hanem találjanak megoldást a problémámra. Így jártam a Bon Prix-nél. Kioktattak. És nem küldték, amit rendeltem. De nézzem a honlapjukat, hátha jön még az, abban a méretben, abban a színben, amit szeretnék. Nincs termékfigyelő. Nincs termék. Látogass el hozzájuk minden nap. Ja. Hát nem fogok többet. Megsértődtem.... 

DE van fény az alagút végén. Dóra ugyebár posztolta a táskákat, és a tesóm le is adta a rendelését egy Reisentheltre, meg akkor gondoltam, magamnak, meg anyósomnak meg anyunak is rendelek továbbiakat. Meg is jöttek másnap, szépek, mint a képen, olcsóbb, mint máshol, nem volt szállítási kts., minden nagyon szép, minden nagyon jó, de persze hogy anyukámnak nem tetszett az, amit neki választottam - egy héten keresztül minden nap ott jazzeltem az oldalon, melyik legyen....-, neki olyan kell, mint az enyém, de - mivel látta a fejemet-, persze elviszi amit neki rendeltem, csak nem tetszik neki.... Na, mondom ne izélj mama, hagyd itt, majd meglátom, mit tehetek. Közben gutaütést kaptam, de egy anyám van, és imádom.... Írtam egy emailt az áruháznak, hogy hogyan tudnám kicserélni a táskát - a válasz aznap megjött: tegyem a nem tetsző táskát egy szatyorba, adjam oda annak a futárnak, aki hozza a másikat. Ingyen. Öööö mi? Ennyi? És wow. WOW. Nem ehhez vagyok szokva. Éljen a webtaska.hu! Köszi!!!

Ui. manageltem magamnak egy ajándék fúrófejkészletet a girlytools.hu Facebook oldalán.... Ma az is megérkezett :) Köszi :)

Eddig nem mutatkozott meg a FÜGE csapat szavazóink számában, hogy mennyire kreatív menüsort állítottunk össze. A levesünk egy sütőtök krémleves volt, aminek az újszerűségét az adata, hogy a levesbetét kecskesajtból kicsi golyó, ez bacon csipszbe forgatva és karamellizált hagyma. Ez egy annyira tuti kombináció, hogy nem is képzelitek ,az édes, sós, ropogós és lágy ízek és érzetek egyszerre vannak jelen egyetlen falatban, eszméletlen jó, de tényleg. A fő ételünk a pácolt lazac, igaz, hogy nem egy hazai halfajta, de hála a jó égnek, aki meg akarja kóstolni igazán nem nagy kockázat a beszerzése. Az elkészítése, pedig csak a fantázián múlik, a Dió Bisztró által készített variáció, szerintem innovatívnak mondható, de ez még mindegy is lenne, ha nem lenne eszméletlenül finom, abszolút beleillik a rohanó életvitelünkbe, előzőnap be tudjuk pácolni, másnap 15 perc és eggyel sem több perc alatt el tudjuk készíteni. A köret pedig túlmutat a krumplipüré, saláta, valami öntet kombináción,  minden eleme, úgy a spenót, mint a bab, egész évben elérhető, és a páclével összeforralva igazán fenséges :D Szóval drágáim! nézzétek meg a videót, lájkoljatok, drukkoljatok! A videó alatt hozzászólások FÜGE, FÜGE FÜGE!!! Remek csapatunk volt! Öröm volt együtt játszani, játszatok most ti is velünk a FÜGE csapattal, hogy egy nagy FÜGE ovációval, ünnepeljük a közösen elért elért győzelmünket! Azt tudni kell, hogy a szavazatok összeadódnak, minden és mindenki számít!

Vasárnap ellátogatott hozzánk a Mikulás, ami azt jelentette, hogy 10 felnőtt és 12 gyerek plusz 1 fő Mikulás, majd az est második felében anyósom, Áron és Reni tomboltak a lakásunkban... Még az este elején Csilla, a szembe szomszéd, 3 eleven gyerek anyukája megkérdezte, hogy én élvezem e az ilyen helyzeteket - értsd: Mikulást partyt rendezni, főzni, szórakoztatni, mosogatni, elpakolni-, mire én annyit mondtad: nézd, tényleg bazi munkás, de ha látom, hogy jól érzitek magatokat, az nekem minden pénzt megér. Amúgy nem csináltunk nagy felhajtást, Saci csinált virsli salátát, Málka néni gesztenyés sütit, Szilvi csokis kekszet, Csilla tiramisut, én tészta salátát és pizzataschent. Volt még popcorn, ropi, narancs, meg persze sok-sok innivaló. És tényleg mindenki nagyon jól érezte magát, a Mikulás nagyon jó fej volt, a gyerekek édesek és meghatottak, a felnőttek meg meghatottak és vidámak :)

A pizzataschen ötlete Fűszeres könyvéből való, amit Dórától kaptam a szülinapomra - ő a Floriol verseny kapcsán kapott egyet ajándékba, nekem meg vett egyet... Jópofa receptek vannak benne, szerintem többet olvashattok majd itt, de a bulira tekintettel ezt néztem ki magamnak először.

A langyos-cukor vízben megpróbáltam felfuttatni az élesztőt, de nem futott fel. Nekiindultam még egyszer, akkor sem mozdult, elszállt az agyam, és úgy folytattam a receptet, mintha minden rendben lenne. Összeállítottam a tésztát rugalmas állagúvá (beletettem a tésztába a petrezselymet meg a bazsalikomot!), hagytam melegen letakarva pihenni 20 percet, nem nőtt meg, de az állaga levegős lett. Lisztes deszkán vékonyra nyújtottam, és kiszaggattam belőle kb. 5 centis köröket. A közepükre csippentettem a sajtot, és mint a labancoknak a Tenkes kapitányából, háromszögletű kalapokat csináltam. Mindegyik tetejére bigyesztettem egy fél paradicsomot, amikor az elfogyott, kolbászt, illetve marhapárizsit. Sóztam, borsoztam, és előmelegített 220 fokos sütőben kb. 13 perc alatt készre sütöttem őket. Pirítottam fenyőmagot a kész taschenek tetejére, de pont akkor jött valaki, így elégettem... Amúgy a sütés alatt is állt a füst a konyhában, mert a lyukacsos aljú pizzasütő lapon sütöttem őket - stílszerűen -, és gondoltam, nem árthat nekik egy kis olivaolaj. Ami aztán lefolyt a lyukakon a sütő aljába, és égett 220 fokon, mint a Reistag... Jól indult a buli, és az összes elfogyott :) Folyt. köv.

Ui. a sajtos verzió kóser.

Kornél első (és eddig utolsó) külföldi útja Szicília volt - onnan hoztuk haza, csak akkor még nem tudtunk róla... :) Rengeteg elképesztően finom pizzát ettünk - ott ettem először ricottás és mascarponés pizzát, és egy akkora tál kagylót, mint egy lavór... A mandulalikőr és a mandula paszta minden képzeletet felülmúl. És sült rizsgombócot is ettünk feszt, amit majd szintén megosztok veletek :) Nagyon finom borokat ittunk, és öreg napjaimat Noto városában szeretném leélni, ahol ilyen, nemrég UNESCO pénzből felújított homokkő épületek vannak, és a városházájának aulájában egy Petőfi szobor áll... 

Az édességek közül igazán a fagyi vitte a pálmát, amiből ipari mennyiségeket ettünk meg, a másik ez a mindenhol kapható, és Palermóból származó, a karneváli időszak alatt készített cannoli - ami kicsi csövet jelent -volt, ami kifejezetten és eredeti szicíliai édesség. Az eredeti receptben, ahol mi ettük csak ricotta van a sült csőbe töltve szeletelt szárított citrus héjjal (azért citrus, mert már a IV. században telepítettek pl. citromfákat Szicíliában, és ma is a világ vezető citrom és narancstermesztői). A méretük eltérő, az ujjnyitól egészen ökölnagyságúig terjed. Anyósom ott és azonnal mély szerelembe esett a cannolival, nekem igazán az egy kicsit száraz volt elsőre. Persze az elmúlt jó két év alatt kifejlesztődött a mi ízlésünknek is tökéletesen megfelelő változat, amit most megosztok veletek. A kis csöveket, amiket mi használunk az Asia Center földszintjén lévő konyhafelszerelési boltban szereztük be, ez a legnagyobb, kb. 8 cm hosszú. Érdemes belőle 12/24 db-ot venni, mert az általam nagyon szeretett sajtos roló is ezzel az eszközzel készül, és kevesebb csővel nem valami szapora az elkészítése.

A fenti hozzávalókat összegyúrjuk, és kapunk belőlük egy meglehetősen kemény tésztát, amit hagyjunk pihenni fél órát. A pihentetés után liszttel nyújtsuk ki vékonyra - és délután a fittness teremben a karra erősítést el is hagyhatjuk, mert izzasztó művelet :). A kinyújtott tésztát vágjuk kb. 6x6 cm-es négyzetekre, és egyenként tekerjük fel a csövekre. Forró olajban sütjük ki - figyeljünk, mert nagyon gyorsan sül, csinos világosbarnán jó a színe! Kicsit meghűlnek a csövek, majd óvatosan húzzuk le róluk a sült tésztát.

A tölteléknek valót jól elkeverjük, és amennyire lehet, levegősre verjük robotgéppel. Tehetünk bele több mascarpónét, vagy kandírozott gyümölcsöt, vagy citrom, lime-  illetve narancshéjat (mind a Lidlben, mind az Aldiban nagyon jó áron lehet kapni), vagy persze csokireszeléket. Habzsákkal csőr nélkül (mert a csőrben elakad a gyümölcs ha tettetek bele, ha nincs zsák, akkor ügyesen kávéskanállal) megtöltjük a csöveket, és egy éjszakára hűtőbe tesszük "érni". Kb. 3 napig áll el hűtőben. Ahogy telik az idő, a tészta teljesen felpuhul, de tényleg nagyon finom, és szaftosabb az eredetinél. A csövet tölthetjük persze édesített, a habszinfonból kinyomott tejszínhabbal is (a szifonba öntött tejszínt is ízesíthetjük tovább, csak figyeljünk, hogy nagyobb darabokat azért ne rakjunk bele, mert nem jön ki), akkor ezt tálaljuk azonnal - ebben az esetben a tészta jó ropogós lesz. A változatok száma végtelen :)

Nem gyakran, mondhatni soha nem eszem gnoccit: szigorúan tiltó listán van, mint szénhidrát, és nem is akármilyen, valóságos kalória bomba, de most félretettem az elveimet, gondoltam, kipróbálom. Tulajdonképpen egy krumpli alapú "tészta", és valamilyen szósszal kiegészítve szuper kaját lehet kihozni belőle. Egyik nap kicsit szétcsúszott az idő fonala, amit láthatóan  nem tudtam összerendezni, egy gyors vásárlás alkalmával kellett döntést hoznom, mi legyen a vacsora. Nem nagy dicsőség, de hozott anyagból dolgoztam, készen megvettem a gnocci alapot, találtam friss spenótot, mostanában rákattantam a gorgonzolára. Ebből próbáltam valamit összedobni :) Sikerült. A gnocci 2-3 perc alatt megfő, sós forró vízbe kellett beledobni, amikor feljött a víz tetejére elkészült. A mártáshoz a spenótot fokhagymás olíva olajon megfonnyasztottam, belemorzsoltam a sajtot, felöntöttem kb 1-1,5 dl tejszínnel, összeforraltam, és készen is volt. Amikor elkészült, a gnoccit rögtön a szószba tettem, a főzőléből kicsi belecsöppent, de nem volt baj, mert a szószt szépen összerendezte. Tálaláskor a maradék sajtot rámorzsoltam, pirított dióval megszórtam. Finom lett, szerintem máskor is fogok ilyen csinálni, max.15 perc.