2011.01.29.
07:11

Írta: diobisztro

Knédli nagymamám szerint (édes gőzgombóc)

Hát ennek a története nem valami szívderítő - mármint nekem akkor felfoghatatlan volt -, de a végeredmény a mai napig mindent kárpótol. Úgy volt, hogy már kiskamasz voltam, és időszakosan apa anyukájánál (és akkor még apukájánál is) állomásoztam egy-két napra - elslattyogtunk a Bosnyákra, vagy a Sugárba a papával, lötyögtünk, sakkozni tanított stb.- elvoltunk. Aztán egyik nap nagybátyám bejelentkezett hozzánk vendégségbe - mind a mai napig rajongva szeretem őt, annak ellenére, hogy már vagy 15 éve nem láttam. Repkedtem, mert engem "Kisattinak" is hívtak akkoriban, annyira hasonlítottam rá - amikor csak találkoztunk, bohóckodtunk, dumáltunk, odavoltam érte, na.  És akkor nagyanyám kijelentette, hogy Atti kedvencét, knédlit csinál. Mit....?! Sosem csinált előtte ilyet (mármint mint kiderült, nekünk....). De aztán amikor elkészült, onnantól mi mindig csak azt akartuk enni. De akkor nem lehetett, mert nagy kegyesen nagyanyám akkor csak egy darabot engedélyezett belőle, amihez én, a kedvenc unoka nem voltam szokva. Mint kiderült akkor számomra, a nagybátyám még akkor is sokkal fontosabb volt neki nálam-nálunk (hálistennek nálunk az unokák mindent visznek....). A mai napig bennem van az értetlenség, és a szomorúság - buta kis történet, és nem az ételről szól elsősorban.... 
Aztán nagyanyám megosztotta a receptet anyukámmal, aki ugyanolyan knédliket tudott gyártani, mint a nagyi, de aztán egy idő után valahogy nem sikerült többet úgy anyának, és felhagyott a knédli főzéssel, időközben a nagyanyám is meghalt, és nem volt kitől többet elkérni a receptet. De tavaly az egyik Paprika magazinban felleltem a receptet, és annyira fellelkesültem, hogy még aznap megcsináltuk anyósommal - az íze és az állaga pont olyan lett, mint a nagyié, pedig mi gőzöltük, nagyi meg anya - erre tisztán emlékszem - forró vízben kifőzte.  Ja, nem is mondtam, hogy nagyi Komárnoból volt valósi (ezen mindig összekülönbözünk apósommal, mert szerinte az Komárom, de nagyanyám mindig Komárnonak mondta, így ez nekem a mai napig Komárno maradt. És amikor életemben először ettem a csehek knédlijéből, teljesen kiakadtam, mert az valami, de nekem nem knédli..... Aztán most, hogy itt ragadtunk Nyíregyen, anyósom belement, hogy megint csináljunk knédlit, és osztatlan elismerést aratott megint itt is (a déditől is). Jó volt látni, hogy a gyerekem is kétpofára ette :)

Hozzávalók 6 darabhoz
1,5dl langyos tej
1 ek cukor
1,5 dkg friss élesztő
50 dkg liszt
2 tojás
5 dkg vaj
1 csipet só
lekvár
libazsír
porcukros darált dió



A cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt (azaz megvárjuk, míg buborékok lesznek benne). Közben összemorzsoljuk a vajat a liszttel és a sóval, beleütjük a két tojást és a felfuttatott élesztőt, majd addig dolgozzuk össze a tésztát, amíg a tészta el nem válik a tál oldalától (kb. 8-10 perc - anyósom szerint: amíg cuppogni kezd a tészta). Csinos bucit formázunk a tésztából, a tál aljára, és a tészta tetejére is teszünk egy kis lisztet, lefedjük tiszta konyharuhával, és kb. 2 órára meleg helyen kelni hagyjuk.

Ahogy megkelt, kicsit lisztes deszkán átgyúrjuk, késsel 6 egyenlő darabra vágjuk a tésztát, lepényeket csinálunk belőlük, a közepére teszünk 1-1 ek lekvárt (mi áfonyát tettünk bele, de eredetileg sárgabarack lekvár járt bele), bucit csinálunk belőle, és gőz fölött 30 perc alatt megfőzzük a gombócokat. Háromnál többet ne tegyünk a rácsra, mert gőzölés közben még növekszenek a gombócok. Félidőben fordítsuk meg. Amint a képen is látszik, mi serpenyőben forrósítottunk vizet, és zsírkifröccsenés elleni rácson gőzöltük készre a gombócokat (etaponként pótolni kell a vizet). A kész gombócokat libazsíron ippek hogy pirosra lepirítottuk, és megszórtuk a dióval. Jó kis vacsora, vagy levessel tuti ebéd. Igazán frissen finom, másnapra az állaga összeszottyan (ami persze az ízét nem befolyásolja). 

Szólj hozzá!

Címkék: desszert édes

2011.01.27.
08:30

Írta: diobisztro

Palacsinta újrahasznosítva


Az a nem várt helyzet állt elő, hogy megmaradt 7 db palacsinta. Topogtunk, mint tyúk a jégen, hogy mi legyen: megenni már nem akartuk, mert tele voltunk, kidobni meg csak nem fogunk ennyi friss palacsintát?! Ja, és a fiúk sincsenek itthon, hogy megegyék reggelire... Aztán anyósomtól jött az ötlet: töltsük be, tegyünk rá valami létyót, és süssük csőben. Nosza, tett követte az ötletet, és nagyon finom vacsorát kaptunk, ami kb. 30 perc alatt elkészül. Azon vacilláltunk, hogy ennél az ételnél a variációk száma végtelen, mert paradicsomos létyóval, de sütőtökkel is csak finom végeredményt kaphatunk.


Hozzávalók:
7db palacsinta

töltelék
1 ü gomba
1 fej lilahagyma
3 gerezd foghagyma
petrezselyemzöld

létyó:
3dl főzőtejszín
1dl tej
1 ek mustár
1 kk vegeta
petrezselyemzöld

só, bors ízlés szerint
vaj a tál kikenéséhez
reszelt sajt a tetejére

Olajon feldobjuk a hagymást, pároljuk, rátesszük a gombát, sózzuk, borsozzuk, rádobjuk a petrezselymet, és összepirítjuk. Nem kell túlpárolni, finom, ha egy kicsit ress marad a hagyma a töltelékben. A létyóhoz valókat fakanállal összekeverjük. A palacsintákat megtöltjük a töltelékkel, háromba vágjuk, és a kivajazott tálba állítjuk őket. Ahogy az összes kész van, nyakon öntjük a lével, rá a sajt, és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 15-20 perc alatt összesütjük. Könnyű ebéd vagy vacsora, jó kis könnyű fehér borral kínáljuk.

1 komment

Címkék: rakottas

2011.01.26.
13:52

Írta: diobisztro

Gyorsan valami édeset! Kuglóf

Annámmal időtlen idők óta készültünk egy kakaós, kuglófos reggelire, aminek úgy tűnik most jött el az ideje, ugyanis Marianntól kaptam egy sütis tálat, amire régóta vágytam, de ezt a vágyamat az idő elsodorta, de amikor megláttam, nagyon megörültem neki, hogy végre, éppen ilyet szerettem volna. A kuglóf nagyon egyszerű, szinte semmi nem kell hozzá, én ezt olyan komolyan vettem, hogy a joghurtot kifelejtettem belőle, de nem történt semmi, talán kicsit jobban morzsolódott, Kornélnak ízlett, így átment a rostán:D

Hozzávalók:
40 dkg liszt
25 dkg cukor
1  csomag sütőpor
3  db tojás
2  joghurt
aszalt meggy ízlés szerint, ez most kb. fél csomag volt.

A hozzávalókat összekeverjük 200 fokos sütőben 45-50 perc alatt megsül, tűpróba, elkészült.

A keverésnél én mindent bele alapon dolgoztam, de ha valaki a folyékony dolgokat keveri össze először, majd úgy adja hozzá a szárazakat az sem lehet rossz megoldás, a recept a mindent bele megoldásról szólt.


4 komment

Címkék: reggeli desszert édes

2011.01.26.
09:36

Írta: diobisztro

Díjat kaptunk!


Tegnap fantasztikus jó napunk volt. 3-szoros díjazottak lettünk, 3 blogger társunk gondolta úgy, hogy szereti az oldalunkat. Igazán jól esett, hogy gondoltak ránk! Kik voltak ők? Rozmaringesibolya.blogspot.com, aki csoda kacsapecsenyét tud, elképesztően ügyes, citromhab.blogspot.com, aki olyan habrácsot rittyent a sütijére, hogy hűha, és nemvagyokenmesterszakacs.blogspot.com a tojáskrémes dagadója megér egy misét:D


Útmutató:


- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.
 
 
 Elismerésünk képpen, nagy szeretettel:
 
izlesszindroma.blogspot.com : joghurtos török pogácsája sütőtökkel zsályával hmmmmmmm...szupper
 
secretsoftheangels.blogspot.com: a legújabb túró rudi ötlete, fotója nagyon tetszik.
 
mézesélet.blogspot.com: sajtos stanglija figyelemre méltó.

2 komment

2011.01.25.
13:49

Írta: diobisztro

Csirkecombok olaszos fűszerezéssel (könyves kedd)


Anna kapott az apukájától egy könyvet, amiben könnyen elkészíthető, könnyen emészthető ételek vannak főztünk már belőle pl. itt, akkor is jól sikerült, és most sem vallottunk szégyent. Egy rohanós szombati ebéd kerekedett a receptből, amit némi rosé pezsgővel fejeltünk meg :).  
Hozzávalók 4 főre:
8db csirkecomb
70dkg előfőzött, felkarikázott krumpli
1 dob paradicsompüré (Lidl)
2dl paradicsomszósz
8 szem koktélparadicsom
só, bors, olaj, oregánó, kakukkfű, vaj, sajt

A csirkecombokat kifiléztük a bőrt eltávolítottuk. A krumplit héjában megfőztük, mint a rakott krumplihoz szoktuk, kihűtöttük és felkarikáztuk - a jénait ezzel béleltük ki. A csirkét fűszereztük, só bors, oregánó, kakukkfű, sűrített paradicsom jobb fajta, ami gyakorlatilag darált darabos paradicsom, de végülis bármilyen jó.


A combokat bekentük ezzel a keverékkel, rátettük a főtt krumplira, a maradék paradicsomot ráöntöttük, a tetejére, még friss paradicsomot dobtunk.200 fokon 45-50 perc alatt elkészült. A végén még parmezánt reszeltünk rá. Ha legközelebb ilyet főzünk annyiban módosítjuk a receptet, hogy a paradicsomba keverjük a fűszereket, és úgy tesszük a húsra, + még fokhagymát is teszünk bele. Most a recept szerint mentünk, de érdemes kiegészíteni saját forrásból:D

3 komment

Címkék: csirke

2011.01.24.
09:09

Írta: diobisztro

Gersli rizottó karfiol steakkel




A rizottót Jamie Oliver kedveltette meg velem, igazán jó műfaj a gasztronómiában:) Mostanában a diéta okán keményítő napokon szabad a gazda zöldségekből, gabonákból, így találtam rá a gerslire,  más néven árpa gyöngyre, amit ugyanúgy használhatunk, mint a rizst. Fejben már néhányszor lefőztem, de most tettekre váltottam a gondolatokat. Ezt a köretet, tehát a gersli rizottót sültek mellé szokták ajánlani, de most a hús nem keményítő alapon kiesett a rostán, és úgy döntöttem zöldségeket fogok grillezni, így a karfiol került a hús helyére, viszont fűszerezésben a sültekre jellemző, hagyma, só, bors, chili megoldást használtam.

Hozzávalók:
25 dkg árpagyöngy
1 közepes fej hagyma( nálam lila)
1 szál póré most a zöld rész
4 gerezd fokhagyma
1 liter alaplé, most( zöldség kockából, így 2 db)
kevés vaj, 
olíva olaj
1 dl fehérbor


A köret
karfiol
répa
lila hagyma
fokhagyma
paradicsom

A gerslit megmossuk, a hagymát nagyon apró kockára vágjuk. Vaj, olíva olaj keverékén, szépen lassan türelmesen megpároljuk, kb. 4-5 perc. Ráöntjük a gerslit jó alaposan átforgatjuk, amikor a zsiradéktól szép fényes, felöntjük borral, elpárologtatjuk.Közben a leves kockát forró vízben feloldjuk, melegen tartjuk, és felöntjük vele a gerslit. Talán annyival könnyebb, mint a rizses rizottó, hogy akár az egész lével felönthetjük, és néha megkavarjuk, én kanalanként adtam hozzá a levet megkavartam, hagytam párolódni, megint egy kanál és így tovább.Amikor már kész egy konyharuhát tettem a tálra, rá a fedő, amíg a zöldségeket befejeztem.

A körethez a karfiolt előfőztem, kihűtöttem. Egy egész szeletet vágtam belőle, a darabokat külön tettem.
A répát, hagymát nagyobb darabokra vártam, a lila hagymát szintén, először a répát a hagymával megsütöttem. Majd a karfiollal fejeztem be a megmaradt olíva olajon, dobtam mellé hagymát, fokhagymát bors, chili meggrilleztem.

íme a keményítőben gazdag, kalóriában szegényes pompás ebéd.
Nagyon jó ízek kerekedtek, egy marha sültre, vagy liba combra nem cseréltem volna. Más zöldségekkel is ki fogom próbálni.





1 komment

Címkék: vegán

2011.01.22.
09:25

Írta: diobisztro

Vince napja

Mai időjárási regula: "Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince!".

Szólj hozzá!

Címkék: tudástár

2011.01.21.
21:54

Írta: diobisztro

Az én kamrám az én sufnim

Az egész ötlet Niki barátnémból indult ki - nem tőle, hanem miatta. Nikinek nagyon édes lakása van egy nagyon édes, elegáns kis konyhával. Amiben nem főz (mármint eddig, mert mostanság más szelek fújdogálnak az életében :)).  Dóra ex-barátném is ilyen volt: a konyhájában cukor, búzadara, só, meg mézes fűszerkeverék volt csak (egy ezer év előtti süti sütésből ott ragadva), a hűtőjében joghurt, meg olyan sajt, amit még az 5 éve elköltözött albérlő hagyott ott (ezt az öccse mondta :)) - szegény édesapjának kellett a sarki kisboltból alapszintre felhozni a kamráját, hogy legalább egy lecsót össze tudjon ütni hozott alapanyagokból (Géza bácsi felháborodott feje, amint ezt mesélte, azóta is sokszor csal mosolyt a képemre:)).

De elgondolkodtam ezen - mármint mindenki csináltat otthonra konyhát, mert a konyha a lakás része, és így szocializáltak bennünket, de nagyon keveset vagyunk benne (én sem voltam másképp): mert dolgozunk, mert nem szeretünk főzni, vagy nincs kinek, vagy nem tudunk, vagy mert egyszerűbb étteremben enni, vagy mert nincs hozzá kedvünk. Ha viszont megszáll minket az ihlet (vagy a szerelem, vagy kommandószerűen beesnek anyánkék), akkor azért jó, ha van pár alap darab, amihez vészhelyzetben nyúlni tudunk.

A papa sufnija olyan, mint egy szentély (ilyen volt nagyapámé is, sőt!): élére állított szerszámok, patikatisztaság, rend, béke és nyugalom. És amikor a mama megkérdezi, hogy "Béla, mit csinálsz?!" - a sztoikus válasz: "Takarítom a sufnit". Bármikor és állandóan.... :) Imád ott lenni, az a papa fedezéke: bármi kell a szereléshez, javításhoz, a papának az tuti van - csak be kell nyúlni a  helyére, és ripsz-ropsz, ami elromlik, megjavul :) 

Végiggondoltam az én spájzomat, és úgy gondoltam, megosztom veletek a tartalmát, mert remélem, ennyi év után kicsit hasonlít a papa sufnijára - a félreértések elkerülése végett: nálam sem volt ez mindig így, de Kornél, a papa heti kétszeri látogatásai, illetve anyósomék hosszabb ittléte olyan helyzetet teremtett, hogy mostanság nem férek a spájzomban. Mert minden van, csak a hely nem nő hozzá.... A lista persze kedv és főzési kultúra szerint tovább bővíthető; tényleg csak azokat tartalmazza, amik alap darabok a konyhában (mármint szerintem, és a papa szerint és Dóra szerint) - és kb. 1,5 évente ezzel a listával csak el kell megint slattyognod a boltba, hogy a lejárt dolgok helyett újat vegyél :)

Mennyiségeket és eszközöket nem írok, azt döntse el ki-ki maga :) És persze azért feltételezi a lista, hogy reggelizel otthon, így a vaj pl. nincs a listán. Cizellálhatjuk tovább is, de ez tényleg csak egy alap.

  • Sima liszt
  • Kristály cukor
  • Sütőpor
  • Porélesztő
  • Étolaj
  • Olíva olaj
  • Rizs A
  • Ecet 20%-os
  • Üveges mustár
  • Tojás
  • Üveges ketchup vagy paradicsom konzerv
  • Fűszerek:
    • Asztali só
    • Fekete bors 
    • Szerecsen dió
    • Fahéj
    • Piros paprika
    • Vegeta (bocs!)
    • Kakukkfű
    • Majoránna
    • Bazsalikom
    • Kömény
    • Babérlevél
    • Petrezselyem
    • Szódabikarbóna
  • Tartós tej
  • Szénsavas ásványvíz
  • Száraztészta
  • Zsemlemorzsa
  • Búzadara
  • Üveges gomba
  • Étcsoki
  • Vanília rúd
  • Főzős pudingpor
  • Vöröshagyma
  • Foghagyma
  • Krumpli
  • Sárgabarack lekvár
  • Tonhal konzerv natúr
  • Kakaó: nes és sima holland
  • Dió, mogyoró, mák, mandula, szárított gyümölcs
  • Leveles tészta 

5 komment

Címkék: tudástár

2011.01.20.
08:58

Írta: diobisztro

Tonhal pogácsa/ropogós

Ebben a ködös, nyálkás időben egyszerűen nincs kedvem főzni.... Fáj a fejem, nyamvadtnak érzem magam, anyósom itt léte is csak egy kicsit vidít fel - szóval nem egyszerű. Ráadásul lett egy fittness megszállott uram, aki ilyeneket mond, hogy "nem vagyok éhes", meg "jaj, már 5 óra elmúlt, nem eszem semmit mert olyan leszek mint egy disznó" - csak ülnék egy csöndes sarokban... De tegnap megráztam magam egy kicsit, nem érdekel, legfeljebb nem eszel szívem, de a gyerek nem  nőhet fel virslin bármennyire is szereti! 
A recepttel régóta szemezek, egyszerű és gyors.

Hozzávalók kb. 20 apró fasírthoz:
2 doboz sós vizes tonhal konzerv
1 doboz kukorica konzerv
1 ek mustár
fél citrom leve
2 ek petrezselyemzöld
1 kis fej főtt krumpli kockára vágva
3 akciós tojás
1 ek vaj
3 szelet szikkadt kenyér (mindegy milyen, nálunk teljes kiőrlésű szendvicskenyér volt épp)
só, bors, pritamin 

Villával jól áttöröm a tonhalat meg a krumplit, aztán egyszerűen hozzákeverem a többi hozzávalót - jól formázható masszát kell kapni. Kicsit állni hagyom a masszát, aztán kézzel kb. 5 cm átmérőjű ellapított pogácsákat tettem a felmelegített olajba, és közepes lángon pirosra sütöttem mindkét oldalukat. Mivel én krumplipürét adtam mellé köretnek, nem volt macera, hogy kellett bele egy kis szem főtt krumpli, de elhagyható, ha éppen zöldsalátával adnád. Más zöldségekkel is finom, akkor érdemes a fagyasztott zöldségeket pár másodpercre forró vízbe tenni, de semmiképp nem megfőzni!! Ja, és persze az egész megvan kb. 25 perc alatt. Mondanom sem kell, hogy amikor őfelsége hazafáradt - "nem tudtam bemenni, mert nem volt üres szekrény" - persze hogy megevett mindent... :D A pogácsából kihullt, megsült kukoricaszemek pedig isteniek....

4 komment

Címkék: hal

2011.01.19.
13:47

Írta: diobisztro

Gofriból amerikai palacsinta - Enikő szuper gofri receptje

Bettiéktől kölcsön kértem a gofri sütőt, mert gofrizhatnékom volt. Igen ám, de a recept, amit egyszer egy szuper vendégeskedés alkalmából teszteltem Enikőnél (aki egyébként a háziorvosunk is), ugyebár elkeveredett, így meg kellett várni, míg Enikő gépközelbe kerül, és megosztja velünk a szuper, általuk rengetegszer készített gofri titkát. Nekem azonban elsőre soknak tűnt a tészta, így megfeleztem, de veletek az egész adagot osztom meg.

Hozzávalók kb. 12-15 gofrihoz

6 tojás, 
4 csomag vaníliás cukor, 
10 dkg porcukor, 
1 cs sütőpor, 
25 dkg margarin (félig puhán), 
0,5 kg liszt,
0,5 l tej, 
1 citrom reszelt héja
Nagyon fontos, hogy a hozzávalók azonos hőmérsékletűek legyenek! 

Mindent összekavartam habverővel, nem kézimixerrel, és hagytam a tésztát állni kb. 15 percet. Bemelegedett a sütő, és én nekiestem, mint Tót az anyjának. Nem kellett volna. Ki kellett volna vajazni a sütőt, így azonban az elsőnek a nagy részét csak ki tudtam kapargatni - áztatni a sütőből. Viszont megkóstoltuk, és tényleg nagyon finom lett, és nem akartuk megvárni, míg újra használható lesz a tészta, hanem vajjal kisütöttem serpenyőben. Az  íze szuper, a formája sem volt annyira gáz, ma este azért megint megpróbálkozom a gofri sütővel, mert nem lehet ebből eleget enni, na.... Én barack lekvárral, meg porcukorral ettem, a fiúknak csináltam az itt olvasható csokiöntetet, szóval elfogyott mind egy szálig. Róka fogta csuka, meg fából vaskarika, de bejött :) A megmaradt csokiöntetet pedig másnap reggelt belekevertem Kornél kakaójába :)

3 komment

Címkék: desszert édes

2011.01.18.
09:33

Írta: diobisztro

Rajongásunk tárgya: Leonardo poharai


A szép forma egyszerűen magával ragad! Egy pillanat alatt bele tudok szeretni egy jó fogású pohárba, aminek megfelelő a súlya, kényelmesen elférnek az ujjak a szárán, és nem szorul az orrunk a pohárba.

A kedvencem most a tulipán pohár, amiből grappát és pálinkát szoktunk inni. Néhány éve, még a snapszos pohár volt a menő a pálinkához. Aztán a pálinka is elfoglalta méltó helyét a gasztronómiában, divat lett pálinkát inni, felfedezni a gyümölcs illatát, megvizsgálni az olajosságát. Tehát más szempontok lettek fontosak, nem a gyors hatás, mint inkább a tartós élvezet, és elkezdtek megfelelő poharakat gyártani hozzá.

A vörösboros illetve burgundis pohár szintén nagy szerelem, ő egy igazán nagy, tiszteletet parancsoló pohár (kehely), alá tudod fűzni az ujjaid, lehet forgatni, csodálni az ital színét, illatát.








Az üdítős, nálam vizes pohárnál az én szempontom a méret. Fontos, hogy megfelelő mennyiségű vizet igyunk egy nap, ez 1,5- 3 liter között mozog. Ha nagyobb a pohár nem kell foglalkozni azzal, hogy folyamatosan töltögessünk. Így nagyobb az esélye annak, hogy ezt a mennyiséget megisszuk. Annám meglepett ezekkel a színes poharakkal, imádom ezeket a színeket. Nem csak víznek, de long drink italokhoz is tökéletes.





A poharak árát tekintve igen nagy a szórás. Az Ikeában néhány száz forintért készletet vehetünk, igazán jó formákban, bátran használhatjuk, mert bármikor tudjuk pótolni. Ezek a poharak Leonardo poharai, kristályüvegből készülnek, csodaszép hangjuk van, most a téli vásár idején szuper jó áron lehet őket beszerezni. Amikor egy ilyen dizájner poharat használok, nekem mindig kapcsolódik hozzá egy élmény, egy vacsora, egy jó bor, egy csók, szóval valami, amitől más lesz, mint a többi J

Ui. nekem meg ők a kedvenceim: nagyvilágiak, csinosak, pezsgőzni is lehet belőlük, meg persze koktélozni /martinizni is. Kicsit nagy helyet foglal a szekrényben, de amikor rájuk nézek.... :) A.







Szólj hozzá!

2011.01.16.
14:05

Írta: diobisztro

Lencse curry



A 87. nap a szénhidrátban való tobzódást jelenthette volna, de valahogy mégsem éltem igazán a lehetőséggel, azaz sült krumpli, ami igazából nem is ízlik mint rájöttem, és saláta. Igazából a 86. napra készültem a keményítőre, ami zöldségeket jelent:D. Van egy Rankin nevezetű  profi séf, aki lencse curryt készített olyan lelkesedéssel, hogy kedvet kaptam hozzá. Ő egy évben több hónapot tölt Indiában, a jógának egy speciális ágát tanulmányozza. Közben azért az indiai konyha sem kerülte el a figyelmét. Ez egy nagyon egyszerű étel, annak ellenére, hogy fűszeres: gyömbér, chili, hagyma, curry van benne, nem idegen a magyar ízléstől sem.
Kifejezetten finom, felvettem a tánc rendembe:D

Hozzávalók:
3 közepes fej hagyma (nálam lila)
3 buci gerezd fokhagyma
½ póré hagyma
2 cm-es gyömbér-darab
165 ml-es kókusztej konzerv
1 db kockából  zöldség alaplé (zöldségleves kockából)
3 db közepes krumpli
2 db közepes répa
1 db chili paprika mag nélkül (az eredeti receptben zöld színű és maggal)
curry bőven gazdagon
kevés olaj
só, csipet szódabikarbóna.

A rizs, ez esetben sima zacskós rizs 1 csomag, de lehet jázmin, és basmatai is, amit szeretünk.

A hagymákat vékonyan felszeleteljük, ne finomra, szálasra, a gyömbért, a fokhagymát és a chilit is.
Kevés olajon lassú tűzön, nem kapkodva párolni kell kb. 20 percig. Ezalatt a lencsét leöntöttem forró alaplével, addig állni hagyom, amíg a hagyma párolódik. Amikor a hagyma már puha, rátesszük a curryt, összekeverjük, hozzáadjuk a lencsét, a feldarabolt répát, itt tettem hozzá egy csipet szódabikarbónát azért, mert nem áztattam be a lencsét és nem voltam benne biztos, hogy egyszerre meg tud puhulni a répával. Kb. 30 percig lassú tűzön főzzük, amíg elkészül, félidőben hozzáadjuk a burgonyát, amikor megpuhul, ráöntjük a kókusztejet, összeforraljuk, és készen vagyunk. A rizst megfőzzük. A rizsre tesszük a ragut, megszórjuk korianderrel  - igazán finom.





9 komment

Címkék: vegán

2011.01.14.
09:32

Írta: diobisztro

A csirke szereti a mákot



A mák téma már régen foglalkoztat, mert viszonylag behatároltan használjuk a konyhában. Elsősorban édességek tölteléke, alkalmanként a sütemény tésztájába tesszük Egy korábbi írásomban itt a tésztára szórtam, narancsos húsgolyók mellé, zseniális íze volt. Ez adta az ötletet, hogy a 88. fehérje napon (mint már kiderült a 90 napos diétában vagyok érdekelt) valamit főzni akartam, nem kefiren élni, így jött a csirkemell, mint kevés  kalória, sok fehérje és a mák, mert imádom. A mákért nem vagyok oda darálva, jobb íze van szerintem, ha nincs darálva, vagy nem is jobb, csak más, megpirítva, és fűszerként rászórva valamire, illetve ahogy most én használtam: bundának.Vettem tehát csirkemellet, kicsit bevagdostam a vastag részét, só bors, 15-20 percig állni hagytam.Vajat melegítettem olíva olajjal,  a húst megszórtam mákkal, na jóóóó rányomkodtam a mákot, hogy jó mákos legyen, a meleg zsiradékon pedig megsütöttem. Köretnek legszívesebben, valami jó kis tésztát ettem volna, mondjuk...de inkább ne is beszéljünk róla :D A visszamaradt olajon anyuka céklasalátáját kicsit átforrósítottam, azt szerettem volna, ha benne lévő cukor karamellizálódik és  nem utolsó sorban rátapad a mák, volt egy kis koktél paradicsom azt is kipróbáltam, nem annyira jó, de lehet, hogy most télen alapból nem olyan jó az íze.
Szóval jól sikerült! A natúr sütésnél annyival jobb, hogy nem szárad ki a hús, tudom aki profi, annak sooooha nem szárad ki, de itt nagyobb az esély a szaftosságra, annak ellenére, hogy kevés zsiradékot használtam. Bevallom túlzásokba estem, de szerettem volna túlzásokba esni, nem véletlen ez a tengernyi mák:D

6 komment

Címkék: csirke

2011.01.13.
07:52

Írta: diobisztro

Farsangi szalagos fánk

Amikor elkészült a szuper könnyű, habos-babos fánkom szombat délután, és mindenki - a dédi is.... - áhítattal ették, csak annyit lehetett tőlem ugrándozás közben hallani, hogy MEGCSINÁLTAM, MEGCSINÁLTAM, és KÖNNYŰ és FINOM!! Ám amikor szerdán kitaláltam, hogy anyósomék szombati érkezéséhez - amihez anyósom szolgáltatta a jókai bablevest - jópofaság lenne fánkot sütni, nem voltam tudatában, mire vállalkoztam... Aztán még aznap este felhívtam anyát, hogy diktálja le a receptjét, mert az ő fánkjánál még nem ettem finomabbat - de a papa vette fel, és anya instrukciói szerint kikereste anya szakácskönyvéből a receptet, ami első hallásra nekem inkább Heston Blumenthal szuper molekuláris receptjének tűnt, mint a mama által általában ripsz-ropsz összerakott fánknak, de ugyebár ha a mama meg tudja csinálni, akkor én is (mert egóm az van ám :)). Aztán persze ma, amikor már sokadjára büszkén meséltem el őseimnek a remekem történetét (mert rögtön felhívtam őket telefonon, ahogy kisült az első....) a mama felvilágosított, hogy a papa egy másik receptet adott meg nekem, ami igaz, hogy benne van a könyvében, de ő azt nem használja, mert ő nem tesz bele tojást, meg vajat stb. stb. Csak a szememen lévő rózsaszín köd mentette meg a papát... :) 

Hozzávalók kb. 50 db fánkhoz
A kovászhoz:
1dl langyos tej
2dkg porcukor
6dkg sima liszt
3dkg élesztő
A fenti összevalókat összekeverjük egy fakanállal egy magas falú tálban, és hagyjuk meleg helyen (én spec ráraktam a radiátorra), hogy az élesztő jól megdolgozza a kulimászt. Kb. 20-25 perc.
A tésztához
50dkg liszt
3dl langyos tej
5dkg porcukor
6 tojás sárgája 
10dkg puha vaj
1 citrom héja
1 ek rum
1 cs só
Egy magas falú tálban a tojásokat a vajjal és a cukorral habosra verjük - legnagyobb fokozaton min. 5 perc. Amint kész, belerakjuk a kovászt, és a többi tésztába valót, majd szárat cserélünk a robot gépben, és a dagasztó fejjel addig dagasztjuk, amíg fényes és hólyagos lesz a tészta - legnagyobb fokozaton kb. 10 perc. A tetejére lisztet szórunk, és letakarjuk konyharuhával - meleg helyen pihenni hagyjuk, hogy kb. 2-3x-ra keljen - min. 1.5 óra. És itt álljunk meg egy pillanatra: amikor megkelt a tésztám, és hozzáértem, az állaga olyan volt, mintha sok-sok pókhálót fogtam volna össze: könnyű és légies tésztát kaptam, öröm volt hozzáérni. Kivettem a tálból, és kézzel lisztezett táblán ujjnyi vastagra húztam kézzel. Igen, húztam, nem nyújtottam, mert apósom anyukája, aki a jelen lévő idősebb generáció szerint szintén nagy fánkkirálynő volt mondta, hogy a fánknak valót mindig kézzel kell húzni (mint a lángost pl.). Amint meglettem, egy 5cm-es lisztes szaggatóval kiszaggattam a tésztát (itt már Kornél is segített, mert már a dunnányi tészta látványa elég volt neki ahhoz, hogy ne lehessen kitessékelni a konyhából :)), egyenként egy (összesen három) tálcán zsírpapírra tettem őket, megint letakartam konyha ruhával, és újabb 30 percet hagytam őket kelni. A szaggatás után kimaradt nem sok tésztából (mert ügyesen szaggattam) individualista formákat alkottam. Aztán egy nagyobb serpenyőbe jó sok olajat melegítettem - annyi kellett bele, hogy a majdani fánkok jól tudjanak úszni benne -,  amint felmelegedett az olaj lejjebb vettem a gázt, és anyósom hathatós asszisztálása mellett lassú tűzön sütni kezdtük a fánkokat. Vigyázz, mert még így is gyorsan kisül, mi is állítgattuk állandóan a nagyon lassú és a kicsit lassú tűz között! És mi nem fedtük le fedővel. Figyeljünk arra, hogy mielőtt az olajba tesszük a kiszaggatott fánkokat, kicsit húzgáljuk meg őket hogy mélyedés keletkezzen a belsejükbe (ide kerül majd a lekvár, de mint olvastam itt, ennek is van (mint mindennek ma már) szexhez kapcsolható jelentése... no comment.... ;)). Ne tömjük tele a serpenyőt tésztával, mert még sülés közben is dagadnak egy kicsit, és rosszul jövünk ki belőle. Papírtörlőre szedjük a kész fánkokat, hogy lecsöpögjön róluk az olaj. Dóra mazsolás-vaníliás barack lekvárjával és porcukorral ettük meg még aznap este az összeset. Én nem tudtam betelni magamtól meg persze a könnyű fánkomtól, önelégült fejjel jártam-keltem, mert fánkot sütni könnyű, és bazi nagy sikerélményt ad :) Ja igen, langyosan az igazi, mert ahogy hűl, úgy esik össze, de az estére megmaradt utolsó két kis szottyadt darabnak reggelre is lába kélt.... És apósom megjegyezte, hogy náluk tenyérnyi fánkok készültek anno, úgyhogy a következő majd ekkora lesz.

És ha még érdekel valakit, egy kis kultúrtörténet:  azért szalagos, mert az olaj magasságáig ahogy sül a fánk, szalag alakul ki rajta, és a karikagyűrűt jelképezte. A farsang nálunk a párkeresés időszaka volt, és ha egy fiú meg egy lány kettétört egy fánkot, azok tutira házasodtak. Azt tartják, hogy magát a fánkot egy német pékné találta fel, aki a férje halála után nem bírta egyedül a megnövekedett munkát, és a türelmetlen vevők közé akart dobni egy darabka kelt tésztát, ami aztán az olajban landolt, és így sült ki az első fánk. Aztán persze mondják azt is, hogy Olaszországból való és Mátyás korában került Magyarországra Beatrix által.  Minden népnek van saját fánkja - pl. a donut is ilyen, amit ugye lehet csokiba mártani, meg aztán színes izékbe vagy dióba, mogyoróba. Mi kicsinek sokat ettünk anya csöröge fánkjából is - majd egyszer azt is megsütöm-, ami azért csöröge, mert ha megszárad (ami elég hamar bekövetkezik nála), csörgő hangot hallatnak a fánkok a fém tálban... 

És végül a gyereklelkű felnőtteknek - meg a gyerekeiknek - egy jó kis Gazdag Erzsi féle farsangi vers (mert jó féle fánkosat nem találtam, mármint nekem nem tetszettek....)
Gazdag Erzsi: Itt a farsang
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.
Drégely László: Karnevál
Pörög a sok táncospár
Trilla-lalla, haj,
Három napja áll a bál
Trilla-lalla, haj!

Ferkó fején korona,
Paprika az orra,
Karnevál-hercegnek
Udvari bohóca.

Mögötte Sárika
Tipeg, mint egy dáma,
Hátán színes legyező:
Ő egy kényes páva.

2 komment

Címkék: tudástár desszert édes

2011.01.13.
06:29

Írta: diobisztro

Versek a farsangi fánkhoz

Erika barátném annyira fellelkesült, hogy nem találtam nekem tetsző fánkos verset, hogy sok-sok jó hír mellett rám zúdított néhányat. :D

Czeglédy Gabriella: Áll a bál

Farsangi fánk,
pufóka,
teremben áll
a móka.

Kéményseprő,
Piroska,
a szakács meg
a kukta

ropják együtt
a táncot,
mind megeszik
a fánkot.

Galambos Bernadett: Farsangi fánk

Szalagos a csuda fánk,
nekünk süti nagyanyánk.
Alig győzi, alig bírja,
minden lurkó elkapkodja.

Csuda jó az illata,
kerek szalag takarja.
Lekvárt rakjunk közepébe,
hadd kerüljön a bendőnkbe!

Osváth Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.

Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.

Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.

Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang,
vidám farsang,
gyerekek.

Mentovics Éva: Tél-kergető

Itt van a farsang,
készül a fánk.
Hatalmas móka
vár itt ma ránk.

Pattog a tűz, és
serceg a zsír,
mindenki ehet,
amennyit bír.

Szólj hozzá!

2011.01.12.
15:31

Írta: diobisztro

hol

Szólj hozzá!

2011.01.11.
07:12

Írta: diobisztro

2011 trendje a gasztronómiában: "Kelkáposzta főzelék pulykasülttel"


Minap Csíki Sándor http://www.foodandwine.hu/2011/01/02/gasztronomiai-trendek-magyar-konyha-2011/ értekezésében olvastam a 2011-es év gasztronómiai terveiről. A  tervek között nem szerepel átütő trendváltozás, továbbra is a helyi termékek, alapanyagok felhasználása, az egészséges gyermekétkeztetés kérdésének megoldása,  az élelmiszer források fenntarthatósága, a gluténmentes táplálkozás elterjesztése jelenti a főbb irányvonalakat.  A magyar konyha tekintetében a minőségi alapanyagok előállításában történő előre lépés, igen sokat jelente a vendéglátás, és a civil konyha szintjén is.
Csíki Sándor az „egyszerűség, vissza az alapokhoz” jelmondatban foglalta össze az év filozófiáját.
Elgondolkodtam ezen a mondaton: vajon az én életembe ez hogyan integrálható? Néhány évvel ezelőtt a barátnőm anyukája váratlanul meghalt, és a barátnőmmel mikor erről beszélgettünk, azt mondta, ”Tudod, semmit nem csinálnék másként, jó életünk volt. Ő főzött nekünk, mi mindig megettük, tökéletes volt az öröm, mert ő adhatott, mi pedig hálásak voltunk érte. Egy valamit tegyél meg a kedvemért, tanuld meg anyukád ízeit, nekem ez hiányzik a legjobban. Bármennyire is próbálom felidézni, utána csinálni, soha nem sikerül úgy!” Ez a beszélgetés jutott eszembe a 2011-es évvel kapcsolatban. Aztán volt egy időszak, amikor anyukám kórházba került, és én nem csináltam mást, mint mindennap főztem, a klasszikus dolgokat: húsleves, töltött káposzta, sült hús, fasírt, főzelékek, ami eszembe jutott, anya a kórházból felügyelt, látogatáskor kóstolt, majd apa volt a fő kritikus, ha nála átment, akkor megtanultnak tekintettem az ételt.
Nos, ez az étel nem tartozik a legtrendibb ételek közé, de nagyon finom, és ebből az időszakból való, amit akkor tanultam. Igazán ekkor éreztem rá a főzés lényegére. A kelkáposzta főzelék! Ez csak azért érdekes, mert apa nem egy főzelék fun, de ezt megeszi:D
Hozzávalók:
1 fej kelkáposzta
3-4 krumpli kockára vágva
1-2 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
csipet köménymag
só, ételízesítő natúr vagy vegeta, ha vegeta nem szükséges só

A kelkáposztát laskára vágjuk forró vízben 2-3 percig főzzük. Leöntjük róla a vizet, és tovább főzzük, (anya szerint, ha így járunk el nem puffaszt) a fűszerekkel, hagymával, krumplival. Készítünk egy paprikás rántást, amit tejföllel elkeverünk, kiveszünk a főzőléből hozzáadjuk a rántáshoz, elkeverjük, kiforraljuk, hogy ne legyen csomós és vissza öntjük a káposztához. Összeforraljuk, elkészült.

A feltét sült pulyka comb volt. Anya húsokat általában fűszersóval elkevert olajjal bekeni, állni hagyja, elősüti, tepsibe rakja, önt rá egy kis bort, mellé hagyma, fokhagyma, ketchup a tetejére, ennyi.
Nagyon finom volt, omlós a hús, ízletes a főzelék, ezt kaját bármikor szívesen.
Szóval vissza az alapokhoz! Nekem anyukám az alap.
                                          

7 komment

Címkék: főzelék

2011.01.10.
06:45

Írta: diobisztro

Rajongásunk tárgya: a formázó és a fűszertartó gömb


Annámmal van úgy, hogy csajos napot tartunk, jövünk, megyünk, kávézunk, könyves boltokban bóklászunk, virág piacra megyünk, ruhákat nézegetünk. Természetesen a konyhai kütyü boltokat sem hagyjuk ki. Az ázsia center is része a repertoárnak, nagyon jó a fűszeres, spéci kínai élelmiszereket árulnak szószok, fűszerek,  ecetek, rizslapok, bambuszrügy, rizsféleségek és mindent, ami csípős. Van egy háztartási bolt is, nagyon hasonlít kiállításában, választékában az általunk ismert sarki háztartási bolthoz, ez a műfaj mára teljesen eltűnt a piacról. Nekünk is voltak fenntartásaink a helyszínt, a termékeket illetően, de adtunk egy esélyt. Őszintén mondom, nem csalódtunk.A helyszín igazán kulturált, ha megnézitek a mosdókat igazolni fogja, tiszta, igényes. A konyhai dolgokat árusító boltban, nagyon helyes az eladó, elmondja a véleményét, de nem befolyásol, a kereskedő kihaló félben lévő pédányaJSok apróságot lehet itt találni, amit máshol, ritkán, vagy egyáltalán nem. Én nagyon szeretem az ételformázó gyűrűket, még a legegyszerűbb ételt is egy szinttel megemeli a látványt tekintve. Anna szerint már-már irreális a rajongásom a formázó iránt, sokat cinkel emiatt, de jókat röhögünk rajta. Naaa, most mondjátok meg nem cukik:

A másik jópofaság, ami nagyon hasznos egy fűszertojás. Sokszor, a petrezselyem, a babérlevél, a friss fűszerek, ha nincsenek összekötve úszkálnak a levesben, ha rosszul szűrjük le a folyadékot, megtörhet és nem lehet szépen tálalni, de a kocsonyába szükséges zöldségeket is bele tehetjük, amikor kitálaljuk nem kell darabolni a zöldségeket, csak szépen a tányérra tesszük, rászűrjük a levet. A képen nem lehet igazán érzékelni, de az átmérője, olyan 10-12 cm, tehát jó nagy. Ezek a dolgok nem egy elvetemült összegbe kerülnek, mégis jókedvünk lesz, ha használjuk őket.

Egyébként Tescoma termékek, utána olvastam, milyen vélemények vannak erről márkáról, a legrosszabb vélemény "a van ettől jobb is" lehet. Szerintem teljesen jó, amilyen gyakran egy átlag háztartásban használatos abszolút jól működik.

2 komment

2011.01.07.
08:13

Írta: diobisztro

Pangasius/cápaharcsa dió olajas ruccola salátával RULZ


Nagyon megörültem az e havi  Paprika Magazinban (ami tele van pangasius/cápaharcsa receptekkel) olvasott receptnek két okból is: utálom, ha ki kell dobnom a szikkadt kenyeret, mert az urak csak a frisset (max. egy naposat) hajlandók megenni. 2. Lőttem magamnak múltkor az Intersparban a SH kártyámmal egy jénai casserolet műanyag tetővel, és alig vártam, hogy kipróbáljam. Azt hittem, tiramisuval fogom felavatni, de az élet közbeszólt. 


Böngészem itt a netet a pangasiussal kapcsolatban és elég vegyes a kép: a zacsin tengeri hal volt írva, de olvasom, hogy Vietnamban tavakban tenyésztik, és ez kerül hozzánk. Van róla kép is, és nem valami bizalomgerjesztő... A csomagolása sem semmi, mert halat ennyi (ki tudja milyen) vízzel lefagyasztva csak a pangasiusnál láthat az ember lánya. A Larousse is megemlékezik róla "Panga" címszó alatt, szerintük a Mekong deltájában tenyésztik, és azt mondja, hogy csak annak fehér a húsa, amelyik természetes vízben nevelkedik, azaz elvileg hozzánk ilyen kerül. Ám pl. ez a cikk nagyon lehúzza, azt írják, hogy baktériummal fertőzött, és szennyezett vízben van lefagyasztva, hormonokkal injekciózzák, megbetegszünk tőle stb. Ezek után már csak az ÁNTSZ szigorában bízom....  

Aztán persze itt vannak a pozitívumai: szép, fehér húsú, semleges ízű hal, nincs benne szálka és sokféleképpen elkészíthető. 100g jószág tartalmaz: Fehérje: 18.2 g ; Zsíradék: 8 g ; Szénhidrát: 0 g ; Energia: 152 Kcal ; Kalória zsírból: 49 % ; Kalória fehérjéből: 51. 

Nálunk elég régóta terítéken van, anyuék is szeretik, Dóra is főzött már belőle ld. itt. És a recept szerint - meg a valóságban is - kb. 45 perces étel (kiolvasztás után ) tokkal vonóval, ami a fiúk mellett nem elhanyagolható faktor (mármint ha alvásidő alatt mást is szeretnék csinálni a főzésen kívül...). A végeredmény szuper lett, két szomszéd is tesztelte (nem akartam, hogy a saláta megszottyanjon, így frissiben elajándékoztam, ami maradt (nem volt annyira sok :)), és csak szuperlatívuszokban beszéltek róla (nincs mit tenni, jól főzök :))). A kicsi és az apja is megette mind egy szálig (a képen Isa adagja látható :)) - vigyázzunk tálaláskor, mert a paradicsom a sülés alatt nagyon felforrósodik! A receptet szokás szerint magamra fazoníroztam.

Hozzávalók 4 főre:
1 zacsi pangasius (az van rajta, hogy 1 kg)
4 ek olivaolaj
4 gezed fokhagyma
1 fej lilahagyma
2 ek liszt
1 kk barnacukor
2 ek mustár
25dkg koktélparadicsom
2 dl tejszín (rendes)
1 kis pohár tejföl
sok petrezselyem (mint mindig...)
3 szelet kenyér
5 dkg vaj (mondom, vaj....)
só, bors

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra, a casserolet kivajaztam, a kenyereket pedig kb. 1x1 cm-es kockákra vágtam (héja nélkül). A felolvasztott halszeleteket kb. 6 cm-es csíkokra vágtam a későbbi könnyebb tálalás végett, és sóztam, borsoztam. A pangasius szeleteket kb. 1-2 percig (amíg szép világosbarna kéreg kerül rá) megfuttatom az oliva olajon. A halat kivettem a serpenyőből, és melegen tartottam. A maradék olajra dobtam a vékonyra szeletelt lila hagymát és a fokhagymát, kicsit lepirítottam, karamellizáltam egy kis barna cukorral, rá a liszt, kb. 2 percig tovább pirítottam, majd felöntöttem a tejszínnel, csomómentesre kevertem, hozzátettem a mustárt, a tejfölt, a petrezselymet és a félbe vágott paradicsomokat. Kicsit sóztam, borsoztam. Hagytam összerottyanni kb. 3-4 percig. Amint elkészült, fogtam a tálat, beleraktam a szósz harmadát, rá egy sor pangasiust, megint szósz, megint pangasius, és szósszal zártam. Egy serpenyőben a vajon pár másodperc alatt átfuttattam a kenyérkockákat (a cél, hogy vajasak legyenek, ne piruljon!), és lezártam a kenyérkockákkal sort. A sütőben kb. 20 perc alatt készre sült, hagytam kb. 5 percet pihenni.
  
A salátához
1 zacsi rukkola
25dkg félbe vágott koktélparadicsom
4 kk barnacukor
2 ek ecet (Dóra, elfogyott a borecet....)
2 ek dió olaj (nyammmm)
1 fej vékonyra vágott lilahagyma
fél citrom leve
bors

Az ecetben elkevertem a cukrot és a citromlevet. Rádobtam a rukkolát, meglocsoltam a dió olajjal, rá a hagyma és a félbe vágott paradicsomok, és salátás kanállal összeforgattam. Állt kb. addig, amíg a hal, tálalás előtt még egyszer átforgattam. Nagyon kiadós akár ebéd, akár vacsora. Finom Chardonney-vel ajánljuk. 


5 komment

Címkék: hal

2011.01.07.
01:18

Írta: diobisztro

Vízkereszt, vagy amit akartok ...

Ma van Vízkereszt napja, mával zárul a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik a farsangi időszak, így tessék leszedni a karácsonyfákat :) 

Mint már említettem volt itt, ez az egyik legrégebbi egyházi ünnep, és IV. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját meg az évkezdetet is (aztán Jézus születésnapját áttették az akkor nagy népszerűségnek örvendő Mithras napisten születésnapjára (dec. 25.). Ezen a napon három eseményt ünnepelnek a keresztény egyházak: a napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus gyermekkorát a Jordánban történt megkeresz-telkedéséig (vízkereszt), valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn (amikor Jézus a vizet borrá változtatta).  


Liturgikus vízszentelést végeznek Vízkereszt előtti napon (vízkereszt vigiliáján), és a hívek nagyobb edényekben haza hordják a szenteltvizet, hogy  meghintsék a ház földjét, istállókat, jószágot, szoba belsejét stb. azért, hogy rossz szellem ne ártson, és Isten áldása legyen a házon. A szenteltvíznek tehát mágikus erőt tulajdonítanak: gyógyító, gonosz űző, romlást megelőző  (mi is kaptunk egy üveggel a mamától). 


A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, vagy koleda (adománygyűjtés, mivel a házszentelésért adomány járt az egyháznak), amikor megszentelt krétával az ajtóra felírtak az évszámot és a három királyok nevének betűit. Úgy vélték, ez megvéd a boszorkányoktól és a villámcsapástól. Amióta itt lakunk (jó 7 éve) készülünk lakásszentelésre, de valahogy mindig elsikkadt. Talán ma végre megbeszéljük az atyával :)


Ehhez a naphoz tartozó időjárásjóslás: "Ha vízkereszt vizet ereszt, ízikedet padra rekeszt" (azaz amennyiben esik az eső, a tüzelőnek használt takarmánymaradékot el kell zárni a padlásra).

2 komment

Címkék: tudástár

2011.01.06.
08:43

Írta: diobisztro

Nigella magyaros szendvicse


Egyszer csak ezt hallom a  a háttérből,: "…valahogy így képzelem én el a magyaros szendvicset” mindezt Nigella szájából. Hirtelen felkaptam a fejem!? Milyen szendvics lehet? Teljes kiőrlésű fekete kenyér, rajta krémsajt, és fekete cseresznye lekvár. Majdnem :D Annyira helyes volt!! Láttam magam előtt apukámat, amint éppen eszi a krémsajtos lekváros kenyerét, nagyon koncentrálnom kellett, hogy ez a kép összeálljon :D így kicsit homályosra sikeredett. Kedves Nigella, annyira jó lenne, ha nálunk Magyarországon mindenki számára elérhető lenne a minőségi, egészséges teljes kiőrlésű barna, majdnem fekete kenyér. Sajnos ez a típusú kenyér a szüleink korosztályában rossz emlékeket ébreszt, a mérhetetlen szegénységet juttatja eszükbe a háború utáni évekből, tehát nem szeretik. A mi korosztályunk számára már elfogadott ez a típusú kenyér, de sokak számára ma az ára miatt elérhetetlennek tűnik, fél kiló kb. 400 forint több, mint 1 font, míg a fehér kenyér  kilója 250 forint valamivel több, mint 0,5 font. A krémsajt helyett mi vajat eszünk jobb napokon, az átlag  magyar ember „ráma” típusú növényi vajat eszik, szintén az ára miatt, vagy már nem is emlékszik a vajra. A krémsajtot ebben a formában dzsemmel nem is ismerik sós és édes egy kenyéren!! Skandallum:) A fekete cseresznye dzsem, nem jellemző lekvár mifelénk, sokkal inkább a házi készítésű barack, eper, szilva lekvár fordulnak elő. Ha nagyon magyaros szendvicset kellene mondanom, akkor a téli szalámis ementáli sajtost említeném, de ha a klasszikusoknál maradunk, akkor fehér kenyér, csípős kalbász, csípős paprika, paradicsom, fröccsel a jellemzőbb, de a zsíros kenyér lila hagymával sem forradalmi gondolat. Ezt tudnám mondani szendvics témában. Mindazonáltal nagyon örülök, hogy legalább inspirációként ott vagyunk a gondolataidban, és megemlítettél minket a műsorodban.

Kóstolóként örömmel küldenék anyuka barack lekvárjából, vagy inkább dzsemjéből. A saját barack fánkról, igazi napon érlelve, saját kézzel elkészítve, úgy igazán szívből neked.


8 komment

Címkék: reggeli

2011.01.05.
09:04

Írta: diobisztro

Hólabda 2 in 1




A kókuszt valaki vagy szereti vagy nem. Én időszakos rajongó vagyok, most éppen igen, és minden formában, csoki, süti, ahogy éppen adódik. Ez a süti nagyon egyszerű, készítés közben is öröm vele dolgozni, mert csodálatos habos, fényes, könnyű az egész massza. Tudod, hogy sikerülni fog. Nagy előnye, hogy a tésztaalapot előre meg lehet sütni, akkor töltöd be, amikor időd van, a lehulló szélekből, csuda finom golyókat lehet gyúrni. Azt inkább csokisra szoktam ízesíteni, jó sok rummal, alkohollal, lecsöpögtetett meggy befőtt a közepébe, kakaóporban, vagy darált dióban megforgatva. Két legyet ütünk egy csapásra, lesz vaníliás kókuszos,  + egy csokis meggyes édességünk.

Hozzávalók

8 tojás
8 ek forró víz
40 dkg porcukor
25 dkg rétes liszt
1 sütőpor
1 ek kakaó por

15 dkg vaj
15 dkg porcukor
1 tk vanília kivonat

5 ek liszt 
1/2 liter tej
kókusz reszelék

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a 40 dkg porcukorral fehéredésig keverjük, úgy hogy közben kanalanként hozzá adjuk a forró vizet. A lisztet a sütőporral kakaó porral összekeverjük, a kikevert tojássárgájához adjuk. A keményre felvert fehérjét óvatosan a masszához keverjük és 180 fokon megsütjük.

A krém:
A lisztet a tejjel összefőzzük, kihűtjük. A vajat a porcukorral kikeverjük, és a kettőt robotgéppel összedolgozzuk.

A tésztát a sütőhöz tartozó nagy tepsiben süssük meg, két adagra osztva. Amikor kihűl kiszaggatjuk,a krémmel összeragasztunk 2 darabot, a külső részt is megkenjük, kókuszreszelékbe forgatjuk. A tetejére olvasztott csokit, vagy kakaópor vaj keverékéből készült mázat teszünk. Nem annyira macerás, mint amilyennek tűnik, ha mondjuk este sütünk, másnap megtöltjük akkor fel sem tűnik a macera :D

9 komment

Címkék: desszert édes

2011.01.04.
15:15

Írta: diobisztro

A konyha hiearchiája, és hol vannak a női séfek?


Emlékeztek? Meséltem, hogy a gyerekkorom nyarait különböző balatoni vendéglátó egységek konyháin töltöttem. Meg tulajdonképpen nem csak a nyarakat, hanem a papa (és régebben a mama) aktuális munkahelyein is elég sokat megfordultam, így érdeklődéssel olvastam egy cikket, hogy pontosan milyen hierarchia szerint épül fel egy konyha. Amiket én láttam, meglehetősen egyszerűek voltak :) : volt a chef (konyhafőnök), a helyettese (ma sous chef), hideg konyhai vezető, cukrászati vezető, szakácsok, kézilányok, fekete-fehér mosogatók és jó esetben egy beszerző-mindenes. Meg persze a csálingerek (pincérek) és egyéb urak és hölgyek, de ők már igazán a nagy étterem részei szerintem. És a chefet mindenki séfnek hívta (egy időben én is a papát, amitől agyvérzést kapott), ezért is vicces a fülemnek, amikor a Gordon Ramsay műsorában a séf szó le van fordítva magyarra "főnöknek", és mindenki "főnöközik", ami tényleg a jelentése, de nekem nagyon idegen. Séf és punktum. :D Ja, és persze brigádok voltak, mert nem dolgozhat az ember minden nap éjjel-nappal :) És nagyon meleg volt, és pörgött mindenki ezerrel, de látszott, hogy mindenki tudja, mit kell csinálnia.

És akkor a piramis:
Chef de cuisine: a konyhafőnök, a konyha feje, élet és halál ura. Ő írja az étlapot, osztja ki a munkát, intézi a beszerzést, számolja az adagokat, készítik a kalkulációkat, ajánlatokat, reprezentál. Leginkább férfi ember számomra érthetetlen módon, mert azt mondják ugyebár, hogy a pasik (és tényleg ez a nagy átlag) csak egy dologra tudnak figyelni, ami egy séfnél azért megengedhetetlen. Nem is beszélve a női (anyuka) szervezőzsenikről, amit egy pasi még csak követni sem tud, egy konyhában viszont mindennek az alapja a rendszer és a rend.
Sous chef: a séf általános helyettese. Ma sokszor úgy működik, hogy van egy névleges séf, de a konyhát valójában - fizikailag és gyakorlatilag és felelősség szempontjából is - a sous chef viszi, azaz ez ma egy hangzatos név rengeteg munkával.
Chef de partie: részlegvezető, vagy party-séf. Halas, húsos, köretes, desszertes részlegek vezetői (vagy egy-egy ember).
Commis chef és cuisiner: segédszakácsok, szakácsok. Ők készítik elő az ételeket, főznek, tálalnak. ÉS persze takarítanak. 
Apprenti: kézifiúk, kézilányok. minden kulimunka az övék a krumplipucolástól, a saláták alapanyagainak előkészítésén át mondjuk a palacsinták lesütéséig.
Plongeur: a fekete (edény) mosogató a fehér (pohár, tányér) mosogató alatt helyezkedik el...
Marmiton: kukta. Emlékeztek? A Csipkerózsikában (by Walt Disney) őt csapja nyakon a király séfje az elalvás előtt épp :) Ma már nem nagyon használatos még a szó sem :)

A rendszert magát Auguste Escoffier francia főszakács vezette be 1870-ben, aki a katonaságnál szolgált, és felismerte, hogy a katonás rend sokat lendíthetne a londoni Ritz-ben általa vezetett konyhán.

Hogy miért van több férfi, mint női szakács annak ellenére, hogy a háztartásokban általában a nők főznek, és kevés étel elkészítését tanulod meg a papádtól, nagyapádtól, mint inkább anyukádtól és a nagyitól? És a vendéglátó sulikban sem kirívó a fiú-lány aránytalanság..... Erre nincs igazán válasz.... Egyszerűen így alakult ki: régen a nők háztartást vezettek, a férfiak meg csináltak minden mást, így pl. irányították mások konyháját. És vezető pozícióban nő már akkor is elképzelhetetlen volt (mármint akkor, amikor ezek létrejöttek, úgy ie. 5000 és mondjuk 1970/80 között :) Láttátok a Vatel című filmet Depardieu-val? Na, azért nekik sem volt fenékig mákos tészta vaz élet:) - hogy miért ragaszkodnak ehhez ennyire??). És ma már a férfiak mivel annyira megszokták, egyszerűen nagyon nehezen engedik be a nőket az általuk vezetett konyhába (vagy bármi másba, ahova egyszer betették a lábukat. Nem bírják a konkurenciát...) Mint a politikában, vagy a csúcs ügyvédeknél, vagy a top managereknél :) Mert azért az tényleg nonszensz, hogy azért nem lehet egy nőt konyhába engedni, mert a konyhai munka nehéz fizikai munka, meg napi 10-15 órát kell dolgozni hétvégén meg éjszaka is - tényleg, de háztartást vezetni, gyereket nevelni és mellette napi 8-10 órát dolgozni sokkal megterhelőbb, és napi 24-ben kell helyt állni. Annyira jellemző Fernand Point, tekintélyes francia séf, a nouvelle cuisine előfutárának 1950-es mondata: Csak a férfiak rendelkeznek azzal a technikai készséggel, fegyelemmel és szenvedéllyel, amely a főzést következetesen a művészet szintjére emeli”. Aztán 1954-ben, egy évvel a halála előtt rátett egy lapáttal: "A nők a profi konyhák díszítőelemei. Főzni azonban nem kellene őket engedni bennük". Egyik legjobb tanítványa, minden szakács apja és nagyapja, a díjak díjának neve és kitalálója Paul Bocuse pedig ezt nyilatkozta 1988-ban a Le Figaro-nak: „Az a séf, aki egy nőről nevez el egy ételt, úriember és diplomata. Az, aki ugyanezt a nőt felveszi a konyhájába munkatársként, bolond”. (forrás itt) Ezekkel kapcsolatos érzéseimet egy angol rövidítés fejezi ki a legjobban, ami úrinő nem ír ki teljesen: WTF?!

És akkor hogy mi a különbség a férfi és a női szakács között? Szulló Szabina, az Onyx executive chefje (ez angol kifejezés, és még mindig konyhafőnököt jelent, és ugyebár ő az a kivétel, aki erősíti a szabályt....) nagyon találóan nyilatkozta egyszer itt: "Szerintem a nők talán jobban fókuszálnak az ízekre –ízlelőbimbóik kifinomultabbak. A férfiak technológia-orientáltabbak, a nők jobban tudnak érzésből főzni."  Én ehhez még annyit tennék hozzá, hogy a főzési stílusuk is nagyon eltér: a nők szerintem a profi konyhában is háziasszonyosabban főznek ízre is. Nálunk pl. mindketten csúcsjól főznek, de a papa íze sokkal kifinomultabbak, sokkal éttermiebb, sterilebb, mamáé meg sokkal háziasabb, rakoncátlanabb. Remélem, értitek, mire gondolok...? ÉS nem kívánom senkinek, hogy az otthoni konyhájába beeresszen egy séfet: egy hétig fog még egy rántotta után is mosogatni :)

Ha érdekel a téma, a neten rengeteg vita indult már erről, ld. pld. ezeket:

9 komment

Címkék: tudástár

2011.01.03.
15:14

Írta: diobisztro

Megújult a Dió Bisztró Blogja!

...kicsit átfazoníroztuk, kimazsoláztuk, átszerveztük... Nektek. Értetek. Szeressétek :) Várjuk a véleményeket! A&D. 

4 komment

2011.01.03.
09:34

Írta: diobisztro

A hét napjai és az idő

Üdvözlünk kedves olvasó 2011-ben! 



Boldog Újévet kívánok az új esztendőbe!
Fehér kenyér dagadjon a nyárfateknőbe!
Hús, kenyér és ruha legyen mindig bőven,
A patikát felejtsük el az új esztendőbe!

(felvidéki, Ipoly menti palócok újévi köszöntője)










Idén - vagy tavaly?! - Szilveszter volt az első alkalom életemben, hogy nem fogadtam meg semmit: elfelejtettem... Ittunk pezsgőt, dumáltunk, néztük a soroksáriak tűzijátékát, bementem a gyereknek is boldog újévet kívánni, aztán valahogy elsikkadt. Stresszmentes évre számítok  - nem lesz rajtam a fogadalom gerjesztette nyomás, azt tehetek, amihez kedvem van, és nem kell görcsölnöm, hogy mit ígértem, és mit nem fogok megtartani belőle.....:) 

A mai nap amúgy nagy izgalomba telik számomra, Kriszta/Shiraz barátném Izraelben ma hozza világra az ikreit! Naggyon szorítok neki, meg a kicsiknek (akik ahhoz képest, hogy ikrek, elvileg nem is annyira kicsik; bár anyukám megjegyezte, hogy ő 3,7kg-val, az öccse meg 4 kg fölött született 4 óra és majd 100 km eltéréssel, így az elvileg 3 kg körüli ikrek súlya pont normális :)), meg persze Shlominak. Annyira izgult, hogy nem tudtak aludni, és hajnalban még fotós emailt küldött magáról a kérésemre :) Halvány elképzelése sincs, mi vár rá :)))


Az év első bejegyzése az időről szól majd: Isa a névnapjára aputól kapott egy érdekes adatokkal teli Reader's Digest könyvet, így majd sokat hivatkozom belőle :)


Az angolszász oldalon a hét napjait a germán istenekről (akik ezt a keltáktól vették át, mint sokmindent) és persze az égitestekről nevezték el. Ők ugyebár vasárnappal kezdik a hetet, így akkor ebben a sorrendben a névadók:



SUNDAY: Nap
MONDAY: Hold
TUESDAY: Tiw hadisten
WEDNESDAY: Odin főisten
THURSDAY: Thor villámisten
FRIDAY: Odin felesége Frida
SATURDAY: Szaturnusz bolygó





Nálunk kicsit profánabb a helyzet, a régi istenek helyett - látjátok, István király monoteista törekvései rátették a kezüket a napok elnevezésére is, semmi hangzatos istennév :) - inkább funkció után neveztük el a napokat, meg persze a szomszédok nyomására :)):


HÉTFŐ: a hét feje, az első  nap
KEDD: ómagyar ketüdi (kettő) szóból ered
SZERDA: szláv streda szóból ered
CSÜTÖRTÖK: szláv štvrtok szóból ered
PÉNTEK: szláv piatok szóból ered
SZOMBAT: a héber sabbath (pihenőnap), vagy mások szerint a szláv sobota szóból ered
VASÁRNAP: vásárnap, a heti vásár napja.




És akkor még az időről: a mai naptár XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja után 1587-ben lépett nálunk életbe, azonban a polgári év és az egyházi év kezdete (január 1., illetve advent) a mai napig nem azonos, ezért tapasztaljuk a hiedelmek kettőzését (azaz sokszor duplázódnak az évkezdő szokások. Pl. régen karácsony első napja és január 2. között már tilos volt mosni, vagy Dóra lencsemágiája sem újévhez köthető stb.). És pl. a IV. századig Vízkeresztkor (január 6.) ünnepelték Jézus születésének napját és az újév kezdetét is (ami megmaradt az ortodox egyházaknál a mai napig). Ja igen, hogy azért újév napját is ünnepeljék a katolikusok, ehhez a naphoz rendelte az egyház Jézus körbemetélésének napját. Hm. Ebbe sosem gondoltam bele, mármint hogy Jézus körbe volt metélve. Vagy bármi ilyesmi.... Bár van benne ráció, mert emlékeim szerint a gyerekeket tényleg a nyolcadik napon metélik körbe. Ezen a napon ünnepli az egyház Szűz Máriát is, innen is ered az egész hónap elnevezése. Amúgy már a pogány Rómában is bulival ünnepelték az évkezdetet a kétarcú Janus tiszteletére, és a fennmaradt jókívánságok mondásán felül ajándékot is adtak ekkor egymásnak.

És végül: a bukovinai magyarok szerint "Ha újesztendő napján szép fényes üdő van, az jó esztendőt jelent" (Jeles napok, ünnepi szokások, Planétás Budapest 1997) - bízom benne, hogy mindenkinél sütött a nap elsején! BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK, olvassatok, és kommenteljetek (ez úgy hangzott, mint amit régen mondtak: sokasodjatok és gyarapodjatok :)). BUÉK!

Szólj hozzá!

Címkék: tudástár